Kukorelli István - Tóth Károly (szerk.): A rendszerváltozás államszervezeti kompromisszumai - RETÖRKI könyvek 13. (Lakitelek, 2016)
Tóth Károly: A kétkamarás parlament problémája
Tóth Károly: A kétkamarás parlament problémája 2. A nemzetiségek képviselete. Előrebocsátjuk, hogy a terminológiai változásoktól (eltérésektől) ezúttal eltekintünk, mert ugyanazt a kategóriát a 1989. évi XXXI. törvény nemzeti és nyelvi kisebbségeknek, az 1993. évi LXXVII. törvény nemzeti és etnikai kisebbségeknek, a 2011. évi CLXXIX. törvény nemzetiségeknek nevezi. A lényegi azonosság igazolására álljon itt egy összehasonlítás: 1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól 2011. évi CLXXIX. törvény a nemzetiségek jogairól 1. § (2) E törvény értelmében nemzeti és etnikai kisebbség (a továbbiakban: kisebbség) minden olyan, a Magyar Köztársaság területén legalább egy évszázada honos népcsoport, amely az állam lakossága körében számszerű kisebbségben van, tagjai magyar állampolgárok és a lakosság többi részétől saját nyelve és kultúrája, hagyományai különböztetik meg, egyben olyan összetartozás-tudatról tesz bizonyságot, amely mindezek megőrzésére, történelmileg kialakult közösségeik érdekeinek kifejezésére és védelmére irányul. 1. § (1) E törvény értelmében nemzetiség minden olyan - Magyarország területén legalább egy évszázada honos - népcsoport, amely az állam lakossága körében számszerű kisebbségben van, a lakosság többi részétől saját nyelve, kultúrája és hagyományai különböztetik meg, egyben olyan összetartozás-tudatról tesz bizonyságot, amely mindezek megőrzésére, történelmileg kialakult közösségeik érdekeinek kifejezésére és védelmére irányul. 61. § (1) E törvény értelmében Magyarországon honos népcsoportnak minősülnek: a bolgár, a cigány, a görög, a horvát, a lengyel, a német, az örmény, a román, a ruszin, a szerb, a szlovák, a szlovén és az ukrán. 1. melléklet „E törvény értelmében nemzetiségnek minősül: a bolgár, a görög, a horvát, a lengyel, a német, az örmény, a roma, a román, a ruszin, a szerb, a szlovák, a szlovén és az ukrán.” Az Alkotmány átfogó módosításáról rendelkező, 1989. október 23-án hatályba lépett 1989. évi XXXI. törvény egyértelműen megtartotta az egykamarás Országgyűlést - bár bevallottan ideiglenes jelleggel31 -, de a nemzetiségek ügyének szabályozásával mégis alapot adott arra, hogy a parlament szerkezete mégsem került ki a figyelem köréből. A XII. fejezetben (Alapvető jogok és kötelességek) az szerepel, hogy „68. § (1) A Magyar Köztársaságban élő nemzeti és nyelvi kisebbségek részesei a nép hatalmának: államalkotó tényezők. (2) A Magyar Köztársaság védelemben részesíti a nemzeti és nyelvi kisebbségeket. Biztosítja kollektív részvételüket a közéletben, saját kultúrájuk ápolását, anyanyelvűk használatát, az anyanyelvű oktatást, a saját nyelven való névhasználat jogát.” 31 Preambuluma a következőképpen szólt: „A többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés politikai átmenet elősegítése érdekében az Országgyűlés - hazánk új Alkotmányának elfogadásáig - Magyarország Alkotmányának szövegét a következők szerint állapítja meg:” 149
