Kukorelli István - Tóth Károly (szerk.): A rendszerváltozás államszervezeti kompromisszumai - RETÖRKI könyvek 13. (Lakitelek, 2016)
Tóth Károly: A kétkamarás parlament problémája
Tóth Károly: A kétkamarás parlament problémája Külső egyensúlyok lehetnek:- a népi kezdeményezés döntést kikényszerítő szerepe;- a népszavazás véleményt formáló, illetve döntést megerősítő vagy pótló szerepe;- az alkotmánybíráskodás normakontroll szerepe /általában utólag, kivételesen a döntést megelőzően/;- a kormány döntést előkészítő és kikényszerítő szerepe;- az államfő döntést előkészítő, kikényszerítő, illetve a döntést kontrolláló vagy kontrollt javasló szerepe. b) A pártok által megjelenített, integrált érdekek és értékek parlamenti képviselete mellett felmerült, hogy szükség van-e bizonyos részérdekeknek és más típusú értékeknek a közvetlen képviseletére az Ország- gyűlésben vagy elégséges, hogy ezek az érdekek, értékek a politikai szféra más területein jelenjenek meg intézményesített keretek között. Ilyen érdekek és értékek lehetnek:- a területi /megyei, illetve települési/ érdekek;- az önkormányzati /területi, illetve hivatásrendi/ érdekek;- nemzetiségi érdekek;- vallási, egyházi szervezetek által képviselt értékekj.J;- a tudomány és a művészet által képviselt értékekj;]. Annak a kérdésnek az eldöntésénél, hogy az Országgyűlés egykamarás vagy kétkamarás legyen, a következő szempontokat is indokolt figyelembe venni:- a súlyok és ellensúlyok rendszere egykamarás és kétkamarás rendszerben egyaránt kialakítható;- az említett részérjejdekek és értékek egyaránt megjeleníthetők egykamarás és kétkamarás rendszerben, de reális alternatíva az is, hogy a döntéshozatali mechanizmusba a Parlamenten kívüli intézményesített csatornákon kapcsolódjanak be. II. II. A második kamara (felsőház) A felsőház létszámát - létrehozása esetén figyelemmel a külföldi gyakorlatra is - ötven, maximum nyolcvan főben indokolt meghatározni. 141
