Kukorelli István - Tóth Károly (szerk.): A rendszerváltozás államszervezeti kompromisszumai - RETÖRKI könyvek 13. (Lakitelek, 2016)
Tóth Károly: A kétkamarás parlament problémája
A RENDSZERVÁLTOZÁS ÁLLAMSZERVEZETI KOMPROMISSZUMAI Előre kell bocsátani, hogy ez a téma nem csupán hazánkban, hanem más kelet-közép-európai országban is hasonló módon vetődött föl, nem véletlenül, hiszen a parlamentek ezekben az államokban nem a szuverenitás gyakorlásának szervei voltak, hanem az egypártrendszer uralkodó pártjának akaratát transzformálták a legmagasabb állami döntéssé. Egyfajta „példát” Lengyelország mutatott. Lengyelországban ugyanis 1989. február 6-ától április 5-ig „kerékasztal-tárgyalásokat” tartottak. A „kerékasztal”, mint politikai kifejezés a lengyel kerékasztal-tárgyalások révén került be a magyar ellenzék szótárába. A nyolcvanas évek Lengyelországában lényegében átfogó ellenzéki mozgalom létezett - a Szolidaritás -, és a lengyel kommunista pártvezetésnek 1988 őszére tudomásul kellett vennie, hogy a Szolidaritás legális szervezetként való elismerése nélkül a lengyel társadalom nem fogadja el a LEMP által kezdeményezett reformokat. Lengyelországban az erőteljes ellenzéki mozgalom legalizálása vált a rezsim liberalizálásának és demokratizálásának előfeltételévé, s az ottani kerékasztal-tárgyalások egyik célja éppen ennek elismertetése volt. Ott egyetlen nagy kerékasztalnál foglaltak helyet a kommunista párt, a kormány, a Szolidaritás, a katolikus egyház, a hatalomközeli szatellitpártok és az állami szakszervezeti szövetség képviselői. A lengyel ellenzék vezéralakjai jól ismerték az 1975-77-es spanyol demokratikus átmenet történetét, és arra törekedtek, hogy a rendszerváltást maguk is hasonlóan békés eszközökkel valósítsák meg. A lengyel kerékasztal-tárgyalások 1989. február elejétől április elejéig tartottak, s eredményük a Szolidaritás teljes elismerése, valamint az 1989 júniusára tervezett „korlátozottan szabad” választások kiírása lett.2 A megegyezés alapjául a jövőben kialakítandó politikai rendszer elvei szolgáltak, amelyek tartalmazták az állampolgár elidegeníthetetlen jogát ahhoz, hogy olyan államban éljen, amely teljes mértékben érvényre juttatja a nemzet szuverenitását. Ez a következőket jelentette:- politikai pluralizmus, amely elsősorban a demokratikus alkotmányos rend keretében érvényesülő egyesülési szabadságban jut 2 Bozóki András: Bevezetés. In A rendszerváltás forgatókönyve. Kerékasztal-tárgyalások 1989-ben. CD-ROM. 124
