Kukorelli István - Tóth Károly (szerk.): A rendszerváltozás államszervezeti kompromisszumai - RETÖRKI könyvek 13. (Lakitelek, 2016)
Tóth Károly: Az Országgyűlés problémái(alkotmányozó nemzetgyűlés)
Tóth Károly: Az Országgyűlés problémái kiemelkedő jelentőségű törvényeket, amelyek az akkorra kialakult társadalmi-politikai viszonyok között az ellenzék közreműködését és részvételét is igényelték volna, ám a hatalomnak ekkor még nem volt tényleges korlátja. E törvények kiemelkedő jelentőségét tárgyuk egyszerű felsorolása is mutatja: 1989. évi II. tv. az egyesülési jogról; 1989. évi III. tv. a gyülekezési jogról; 1989. évi VII. tv. a sztrájkról. - A Megállapodásban foglaltak legalább is elzárják az utat az addig alkalmazott „sietős” parlamenti jogalkotás előtt. A közjogi legitimáció alatt azt is értjük, hogy a tárgyalásokon kialakított közös álláspontnak megfelelő intézkedések állami intézkedésekként meg is születnek, a szükséges jogszabályokat a megfelelő állami szervek meg is alkotják. - A Megállapodásban az is szerepel, hogy a felek - s itt főleg az MSZMP-ről van szó - mindegyike „a megállapodások érvényre juttatását minden rendelkezésre álló politikai eszközzel biztosítja”. Ez ténylegesen annak az ígérete, hogy a tárgyalások során megkötött megegyezéseket az Országgyűlés is akceptálja, úgy, hogy azoknak megfelelő törvényeket alkot. Ámde az is igaz, hogy ez a legitimációs elem önmagában még nem jelent formálisan is garanciát arra, hogy tárgyalásokon született megállapodások biztosan törvényi formát is öltenek. Jóllehet már idéztük, hogy „Az 1985-ös választások az MSZMP szempontjából sikerrel zárultak. Egyetlen ellenzéki képviselő sem került a törvényhozásba” , tehát nem lehetett kétséges, hogy ha a három „egyenrangú” tárgyaló fél közül az egyik - az MSZMP - valóban akarja az egyébként mindhárom által aláírt konszenzusos megállapodás törvénybe foglalását, akkor az meg is történik, ám ha az írásbeli ígérete ellenére ténylegesen mégsem akarja, akkor a másik két fél sem külön, sem együtt nem képes azt elérni. Az MSZMP-nek ez a „kivételesen kitüntetett” helyzete abból adódik, hogy akaratát az Országgyűlésen keresztül közvetlenül is képes érvényesíteni, hiszen az Országgyűlés tagjainak több, mint kétharmada) az egyetlen párt tagjai is egyben, és központi szerveinek határozatai a parlament tagjaira kötelezők. Ha pedig mégsem akarná valamely törvény megszületését, ilyen értelmű (belső, nem nyilvános) határozatot hoz, amit tagjai úgy hajtanak végre, hogy nem szavazzák meg a törvényjavaslatot. Az NKA-tárgyalások megkezdéséről 1989. június 10-én aláírt politikai Megállapodásban foglaltak Országgyűlésre is kiterjedő betartását egyébként semmilyen módon nem lehet jogi úton kikényszeríteni. A Megállapodás (mint „szerződés”) csak az azt aláírókat köti, az Országgyűlés részéről pedig senki nem írta alá. Az említett legitimáció tehát erkölcsi elismerést és megerősítést 105
