Kukorelli István - Tóth Károly (szerk.): A rendszerváltozás államszervezeti kompromisszumai - RETÖRKI könyvek 13. (Lakitelek, 2016)
Tartalom
Előszó Előszó '/„ isiiig ifnlőümtrt ß ,ííov úHioqxoá/nanixstH! ?b -•íOjxoá nntoghz Rendszerváltozás: ez olyasmi, amit a francia az histőire contemporaine, a / német pedig a Zeitgeschichte fogalma alá sorolna. Am egyik sem olyan szép és kifejező, mint a magyar megfelelője: a rendszerváltás a velünk élő történelem. A gyermekeim korosztályának az I. világháború távoli, mint a mohácsi vész; a II. világháború és az 1956-os forradalom és szabadságharc fontos tankönyvi fejezet; a rendszerváltozás pedig egyszerűen történelmi esemény, amelynek hatását öntudatlanul is élvezik, mert beleszülettek, de nem feltétlenül értik és értékelik. Nincs vele közvetlen kapcsolatuk. Nem tudják, milyen volt olyan országban élni, amiből csak kiutazási vízum (a hírhedt „ablak”) birtokában lehetett akár nyaralás céljából is távozni, néhány „turistadollárral” a zsebünkben; milyen volt olyan országban élni, ahol nem volt sem véleménynyilvánítási, sem vallásszabadság - hacsak nem az otthon, illetve a templom falai között. Választások, parlament csak papíron, politikai pluralizmus és jogállam még papíron sem létezett. Amikor azután az „agyaglábú kolosszus” - amelyhez Karol Wojtyla, azaz II. János Pál pápa a szovjet birodalmat hasonlította a bibliai Dániel könyve nyomán - rogyadozni kezdett, és már egyre kevésbé tudta, vagy akarta elfojtani az újjáéledő szabadságvágyat Közép- és Kelet-Európa népeiben, akkor olyasfajta, felszabadító szellemi pezsgés kezdődött meg Magyarországon, amely az én nemzedékem számára meghatározó élménynek bizonyult, így van ezzel az Olvasó kezében tartott kötet szerkesztője és két szerzője is. A rendszerváltozás alkotmányos forradalomként zajlott le Magyarországon. Nem voltak fegyverrel harcoló, mártír hősei, mint 1956-nak. De lehettek és voltak is szereplői: főszereplők és olyanok, akik szellemi teljesítményükkel, intellektuális tisztességükkel hozzájárultak a folyamat sikeréhez, de a rivaldafény elkerülte őket. Talán, mert a reflektoroknál maguk is jobban kedvelték a szelíd fényű könyvtári olvasólámpákat. Kukorelli István és Tóth Károly örök pártonkívüliek, akiknek szellemi tisztességük kétségbevonhatatlan, akik soha senkinek sem voltak lekötelezettjei. Nem tartoznak senkinek. Annál inkább tartozunk mi nekik azzal, hogy felismerjük és elismerjük érdemeiket a rendszerváltozás alkotmányos forradalmának előkészítésében és véghezvitelében. Még akkor is, ha ez a forradalom, illetve annak eredményei korántsem voltak tökéletesek, és így számos - nemegyszer megfontolandó - kritika tárgyát képezik azóta is. 9
