Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)
Tanulmányok - Nagymihály Zoltán: Gondoljuk újra a taxisblokádot!
Nagymihály Zoltán: Gondoljuk újra a taxisblokádot! a következtetést vonta le: „Érdemes volt megnyitni a zsarnokság börtönkapuit. A németek nemcsak szavakban hálásak, de »bajban tudni meg, ki a jó barát« mondásunkat igazolva, gyors tettekkel sietnek segítségünkre. Köszönjük!”147 Élénkebben élt egyfajta visszarendeződéstől való félelem az első szabadon választott kormány esetleges bukásának esetén. Érdekes - és nyilván a kormány támogatásából és az otthoni sajtótudósítások iránti szkepticizmusból adódott hogy több írás úgy vélte: a társadalom a válság alatt a kormányt támogatta, valamint hogy az Érdekegyeztető Tárgyalások során a kormány tárgyalóinak sikerült rákényszeríteni akaratukat a tiltakozókra. Az addigi ellenzéki politika egységesként való értelmezésének beidegződése vezethetett oda, hogy a tudósítások döntő többségében az SZDSZ és a Fidesz e kérdésben egyértelműen eltérő álláspontját egyáltalán nem árnyalták, ezek szerint mindkét erő - néha kiegészülve az MSZP-vel - a kormány lemondását követelte. A fent részletezett, szinte kizárólagos egységet látva meglepőnek is hathat a magyar Országgyűlés egyetlen korábban hosszú emigrációból hazatért tagjának, az 1956-os nemzetőrség parancsnokának, Király Bélának az állásfoglalása. Az otthon, többek között a Beszélőben közzétett nyilatkozatában a független képviselő azt jelentette be: csatlakozik az SZDSZ frakciójához. Az indoklás szerint: „Megdöbbenve vettem tudomásul, hogy a kormány még a koalíciós pártok országgyűlési frakcióival sem tanácskozott a »sokkterápia« bevezetése előtt.148 Még ennél is megrendítőbb volt számomra, hogy a kormány a polgári »engedetlenségi mozgalom« elfojtására is készült. (...) A Szabad Demokraták Szövetsége, véleményem szerint, a Fidesszel összefogva magvát képezheti azon erőknek, amelyek kimozdíthatják nemzetünket a mai politikai, gazdasági és bizalmi válságból.”149 Mindezekből annyi mindenképpen leszűrhető: a korábbi emigráció, 1990 utáni diaszpóra szereplői továbbra is állást foglaltak a magyar politikai élet eseményeiben. Különös érdeklődést mutattak az olyan válságok idején, mint amilyen az első szabad választások utáni október során kibontakozott krízis volt. Tenni is kívántak az új úton elinduló anyaországért. Mint ahogy a 147 Nem vagyunk egyedül. Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1990. november 25. 10. 148 A „sokkterápia” legfőbb élharcosa ekkor egyértelműen a Szabad Demokraták Szövetsége volt. Lásd: többek között Bogár László e könyvnek adott interjúját. 149 Király Béla: Nyilatkozat. Beszélő, 1990. 11.03. 12. 87
