Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)
Tanulmányok - Nagymihály Zoltán: Gondoljuk újra a taxisblokádot!
TAXISBLOKAD I tüntetők jelenléte a „Spenót házon” belül is téma volt. A civil oldal természetesen fenyegetve érezte magát, döbbenetesnek nevezve a kormány nyomásgyakorlási szándékát. Mai ésszel olvasva elképesztőnek hat Forgács Pál reakciója, aki - miközben a barikádok még fennálltak - úgy vélte: „Mi tartózkodtunk attól, hogy tömegeket az utcára vigyünk, ennek ellenére nem tudjuk biztosítani azt, hogy amennyiben itt a tárgyalás ma eredménytelenül fejeződik be, nem lesznek-e olyan spontán megmozdulások, amelyek ösz- szetűzésekhez és egyszerűen beláthatatlan következményekhez vezetnek.” A fenyegetettség-érzet állandó kinyilvánítására az egyetlen határozott és adekvát válasz a kormányoldalról Szabó Tamás munkaügyi államtitkártól érkezett, aki az esetleges kormányzati „erőszak” miatt aggódó Nagy Sándorra reagált ekképpen: „Meg szeretném kérdezni, hogy ki készül erőszakra? És nem vagyunk-e mi magunk is erőszak alatt? Az ország gazdasága és a polgárok, és mindenki erőszak alatt van ma.” Érdekes kontraszt, hogy míg ma szinte minden akkori kormánypárti nyilatkozó elismerte a Lezsák szervezte tüntetés fordulópont-jellegét, és azt, hogy annak nagy része volt a megállapodás megszületésében és a kormány - legalábbis erkölcsi - megmentésében, ez az akkori sajtóból, sőt az MDF-esek reakcióiból sem egyértelmű.133 Az uralkodó narratívával a Lezsák melletti másik főszervező, akkor MDF-es országgyűlési képviselő, egyben olimpiai bajnok vízilabdázó Gyarmati Dezső szállt szembe, a Magyar Nemzetben megjelentetett közleményében, amikor megerősítette: a tüntetés az „alkotmányosság”, a „törvényesség” és a „rend” mellett érvelt, és fegyelmezetten zajlott le. „Nem a benzinár mellett, vagy ellen álltunk mi ki ott, hanem a demokrácia, a jogrend és a szabadság mellett. (...) Úgy érzem, igazságot kell szolgáltatni ennek a megmozdulásnak. Ez méltó volt a demokráciát teremtő hatalmas, közös tüntetésekhez: a március tizenötödikékhez, a vízlépcső-tüntetéshez és a sorsfordító gyászünnephez. Sajnálatosnak tartom, hogy ez nem így, nem tárgyilagosan jelent meg a széles nyilvánosság előtt.”134 Érdekes, hogy a sajtónarratívából ezúttal is kimaradt, hogy a tüntetés valós kiállás volt a demokrácia mellett - abban az értelemben mindenképpen, hogy 133 Lezsák Sándor több helyen, így e kötet számára adott interjújában is megfogalmazta, hogy a frakció döntő többsége a tüntetés ellen foglalt állást. Antall József Osskó Judit számára adott interjújában viszont maga is fontosnak nevezte a demonstráció megtartását. In: Osskó Judit: i. m. 261. 134 Gyarmati Dezső: Sorsfordító pillanatban. Magyar Nemzet, 1990. 10. 31.5. 82
