Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)
Tanulmányok - Nagymihály Zoltán: Gondoljuk újra a taxisblokádot!
TAXIS BLOKÁD I. napos válsághelyzeteket, nemzeti drámákat, így természetesen nemcsak annak kezelése, de definiálása is komoly kihívás volt. A magyar történelemből már ismert forradalom meghatározás - amelyet, nyilván elsősorban 1956 és az első szabad október 23. miatt a kifejezést használók kivétel nélkül pozitív kontextusban említettek - és annak negatív, és évtizedek során megtanult párja, az ellenforradalom éppúgy előkerült, mint a nyugati demokráciákban meghonosodott polgári engedetlenség. A magyar sajtópalettán - elsősorban politikai irányultságtól, hitvallástól függően - sokan próbálták meghatározni, mi történt az országgal abban a három napban. A következőkben a legy- gyakrabban felmerült minősítéseket gyűjtöttem egybe, azok megvizsgálása talán mélyebben kirajzolhatja a válság, és bizonyos szempontból egy egész korszak kontúrjait. 1. Polgári engedetlenség. A taxisblokád óta eltelt évtizedek alatt a leginkább bejáratott és leggyakrabban használt, így magát legsikeresebben átmentő definíciós kísérlet. Az akció törvénytelenségét kárhoztató kormánypártiakkal szemben a fogalomhasználat érvényessége mellett érvelő, elsősorban liberális és baloldali szerzők és politikusok szerint a polgári engedetlenség tipikusan törvénytelen, csupán demokráciában előforduló, főleg nyugaton meghonosodott jelenség. Ennek tükrében meglepőnek hathat, hogy az utódpárt egyik politikusa, Szekeres Imre használta először a taxisblokád megnevezésére.73 A tudományosabb jellegű értelmezést Konrád György végezte el a Beszélő október 28-i különszámában, ahol egyértelműen és kijelentő módban, indoklás nélkül „nagyszabású és erő- szakmentes polgári engedetlenségi akciót” emlegetett.74 Konrád korábbi szerzőtársa, Szelényi Iván novemberben, a Magyar Hírlapban ugyanezt a definíciót használta, mivel esetünkben a társadalom egy csoportja súlyosan sértőnek talált egy intézkedést, ennek következtében kénytelen volt a törvények tudatos megsértésére.75 A polgári engedetlenség használatával 73 Szekeres Imre: Nem sztrájk, engedetlenségi mozgalom. Népszabadság, 1990. 10. 27. 2. 74 Konrád György: A második figyelmeztetés. Október 27-én este. Beszélő, 1990. 10. 28. 8. Konrád e cikkében a taxisok szervezettségét és mozgékonyságát az ’56-os munkástanácsokéhoz hasonlította, egyben szakértői kormány felállítására tett javaslatot. 75 Szelényi Iván: Demokrácia, legitimáció és polgári engedetlenség. Magyar Hírlap, 1990. 11.09. 5. Ennek a kérdésnek a tisztázása azért is fontos, mert a polgári engedetlenség egyik alapvető ismérve, hogy alkalmazására csak akkor kerül sor, ha előtte már az összes törvényes eszközt kimerítették. Ez természetesen szorosan összefügg a fent hangsúlyozott törvénytelen jelleggel. 62
