Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)
Interjúk - „Egy szenvedélyes monológ”
Feledy Péter fel úgy, hogy a felvétel alatt egyszer tartottunk technikai szünetet kazetta csere miatt. Nagyon kellett sietnünk, hogy minél hamarabb adásba kerülhessen. Berohantunk a televízióba, valamikor fél 12-12 körül ment az adásba. Csak azt nézték meg, hogyan végződik az egyik, és hogyan kezdődik a másik kazetta, hogy technikailag rendben legyen az adás. Sem szándék, sem mód nem volt arra, hogy a felvételt bárki megnézze az adás előtt.- Arról tehát szó sem volt, hogy megvágták, vagy montírozták volna?- Tulajdonképpen egy muszter került adásba. Voltak persze legendák, hogy ez egy montírozott interjú. Pedig ha valaki figyelmesen megnézi, akkor láthatja, hogy egy vágásszerű zökkenő van benne, ahol összerakják a két kazettát.- Az akkori helyzet extrémitását csak fokozta, hogy egy három napos feszültségben élő ország a miniszterelnököt frissen műtve, szűk kis kórteremben, pizsamában látta viszont. Mennyire zavarta Antall Józsefet ez a tulajdonképpen intim helyzet?- A friss műtété ellenére nem látszott megviseltnek, kimondottan jól nézett ki. Az zavarta, hogy nem volt bent nála öltöny. Mondtam neki, hogy nem is adekvát ehhez a helyhez az öltöny. Kénytelen-kelletlen elfogadta, és egy szép, tiszta, vasalt pizsamát vett át. Engem megdöbbentett, hogy a miniszterelnököt milyen kicsi, szegényes szobában találtam. Azt utólag tudtam csak meg, hogy a szoba Antall kérése volt. Ebben a szobában halt meg az édesapja.- Többen hangsúlyozzák, hogy ennek a beszélgetésnek igen fontos lélektani hatása volt akkor a taxisblokád lezárásaként. Érzékelni lehetett ezt már a felvétel közben, hogy ez erős üzenetet hordozó interjú lesz?- Igen, egyértelműen. A riport kezdetén még a rá jellemző részletességgel és pontossággal válaszolt, a betegségéről és a külföldi útjairól kezdett beszélni, de aztán nagyon hamar megtalálta azt a közvetlen, ugyanakkor nagyon őszinte és drámai hangot, ami Antall egy korábban nem ismert oldalát mutatta az embereknek. Amit én főleg utólag érzek és látok, hogy ez a beszélgetés a szó klasszikus értelmében nem interjú volt. Ez egy szenvedélyes, egyre szenvedélyesebbé váló monológ volt, amelyben elhangzottak a következő mondatok is: „Én egyet mondhatok. Nekem személyesen nincsenek karrier céljaim. Én szolgálok. És addig szolgálok, ameddig a szolgálatom hasznos.” (Az interjút készítette: Szekér Nóra) 271
