Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)
Interjúk - „Egy szenvedélyes monológ”
Feledy Péter emberibb társaság volt. Sok riporter, tudósító, szerkesztő dolgozott benne. Az adásmenet a mai szemmel nézve „hiányos” volt: szinte csak a megszólalók és a bejátszások sorrendjét és időtartamát tartalmazta, nem előre megírt kérdéseket, véleményeket. Nem tudom, mit kezdene egy ilyen adásmenettel a mai műsorvezetők többsége... Az alapító műsorvezető Kovalik Károly volt, akkor már túl volt egy-két infarktuson. Egy idő után azt mondta, hogy az élő adással járó izgalmak már nem igazán neki valók. Ezután kerültem én is a műsorvezetői csapatba. Az élő adás nem izgalommentes dolog. Az 1990 előtti sajtópolitikának a hatalom részéről bevett gyakorlata volt, hogy voltak nagyon alacsony példányszámú hetilapok, folyóiratok, amelyekbe lehetett viszonylag szabadabban írni, ellentétben mondjuk a Nép- szabadsággal, meg a többivel. Ruffy Péternek volt Visegrádon egy nyaralója, amiből rá lehetett látni az egész bős-nagymarosi őrületre. Egyszer csináltunk egy Ablakot Visegrádról. Papp Endrének, aki szintén a csapat tagja volt, ez volt az első szerkesztése. Az egyik kis példányszámú lapban találtam egy kemény hangú ellencikket Bős-Nagymaros ügyében. Beolvastam ebből egy kis részletet. Álltunk ott a gyönyörű képben, Ruffy még rátett vagy két lapáttal, hogy lám, ennek így kell megmaradnia. Ebből óriási botrány lett. Engem letiltottak a műsorvezetésről, szegény Papp Bandit meg a szerkesztésről. De hogy volt egy ilyen összekacsintós stílus, azt az is bizonyítja, hogy engem a szerkesztésről nem tiltottak le, azt csinálhattam. Papp Endre pedig hamarosan az Ablak egyik műsorvezetője lett. Korábban én nem szerkesztettem, Papp Endre pedig nem vezetett Ablakot. És még valamit az összekacsintás- ról! Van egy, a Szocialista Újságírásért kitüntetésem a ’80-as évek legvégéről. A MÚOSZ-ban a Népszava egy idősebb újságírója volt a belpolitikai tagozat vezetője. Ismertem, mert akkor már ügyködtem a szervezet Etikai Bizottságában. Peták István, aki akkor az Ablak főszerkesztője volt, azt mondta nekem egy későbbi balhé idején, hogy majd kitalálnak valamit. És azt találták ki az említett kollégával, hogy adnak nekem egy Szocialista Újságírásért érdemérmet, kvázi mentőövnek. Hiszen, ha van valakinek ilyen kitüntetése, hogy néz ki, hogy közben büntetgetik. De, ha most beírják mondjuk a lexikonba, hogy a Szocialista Újságírás kitüntetettje, akkor ez a tény a hátteret nem ismerők szemében elég ahhoz, hogy berakjanak egy skatulyájukba. Szomorúan látom, olvasom, hallom, hogy az 1990 előtti korszaknak az úgynevezettjobboldali megközelítése egy kicsit olyan, mint ahogyan 1945 után hosz- szú évtizedekig a kommunista történészek közelítettek a Horthy-korszakhoz: siralomvölgy, három millió koldus, sztrájkoló munkások, Fürst Sándor és 265
