Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)
Interjúk - „Emberközelből”
Franka Tibor Azonnal megkérdeztem, mivel a taxisok vállalkozók, Palotás pedig a Vállalkozók Országos Szövetségének elnöke és képviselő volt, aki ráadásul az MDF támogatásával lett az országgyűlés tagja; tehát az ő személye ebben az ügyben több szempontból is fontos volt: a déli, majd az esti híradóban is lement a beszélgetés. O igyekezett átlátni, hogy mit is akarnak a taxisok, és miről is van szó. Az teljesen világos volt, hogy a taxisok tulajdonképpen nem tudták, hogy mit is akarnak. Egy dolgot tudtak: volt egy lehetőségük, hogy megmutassák, kik ők. És volt bennük egyfajta bizonyítási kényszer is, hogy ők, a vagányok megtehetik ezt is ebben a politikai helyzetben, ahol semmi nem világos, semmi sem tisztázott, ahol a sajtó - kivétel az A Hét című műsor és a Híradó - egyébiránt ugyanolyan volt, mint régen, tehát az uszítás lehetősége megmaradt.- Milyen helyzet uralkodott a televízióban?- A Magyar Televízió belső állapotáról csak annyit, hogy amikor a blokádos riportokat készítettem és műsort vezettem, akkor a Szabadság téri székházban a lift ki volt tapétázva olyan szövegekkel, hogy Franka hülye, szemét, meg fasiszta. De nem csak én, Pálfy is, meg mind, akik velünk dolgoztak. Mindannyiunkat kikezdték. Volt olyan, hogy egy szobában Pálfyval beszéltük éppen a műsort, meg hogy kiket kérdezzünk, amikor Juszt László berohant, és kijelentette: „Meg fogtok még ti bukni! Jövök én még ide visz- sza!” A Magyar Televízióban 90 százalék úgy utálta a hatalmat, hogy szerintem fel tudtak volna minket négyelni. A folyóson nem szívesen mentünk el egymás mellett. Mi voltunk a nehezebb helyzetben, mert mi voltunk kevesebben. Voltunk nyolcan-tízen, akik képernyőn láthatóak voltunk, és ki is mondhattuk a véleményünket. A többiek mind a régiek maradtak. A másik, ami kedvezett a blokádnak, hogy amikor kipattant, és intézkedni kellett, akkor a rendőrségnél sokan azok közül, akik veszítettek fizetésben, presztízsben, esetleg állásban, ha nem is nyíltan, de hátulról támogatták az akciót. A rendőrség középvezetői közül is sokan visszarendeződési lehetőséget láttak benne. Voltak tehát hátsó segítők, akik nem is akármilyen kapcsolatokkal rendelkeztek, függetlenül attól, hogy már nem voltak olyan magas pozícióban. Kétségtelen, ebbe az SZDSZ azonnal beszállt, és innentől kezdve - már péntektől - komoly politikai irányítás volt mögötte. Az Osztyapenko szobornál velem például szóba se álltak, mert a „kormánytévétől” jöttem. Ez már nem a taxis esze járása, ez már politikai ráhatás volt. Miért is tehette meg ezt kendőzetlenül az SZDSZ? Mert Göncz Árpád volt a köztársasági elnök. És mert ilyenek, mint például Palotás János mint VOSZ-elnök és az MDF 259
