Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)
Interjúk - „Senki nem volt hős”
Túrós András 1990 februárjától érvényben volt a rendőrség önállóságáról szóló törvény, ahol világosan ki van mondva, hogy a belügyminiszter közvetlen utasításokat nem adhat, csak a jogirányítás eszközeit veheti igénybe. Egyébként Barna Sándor a blokád végén még beöltözött egyenruhába, és kiment a taxisok közé, akik hősként ünnepelték, mint védelmezőjüket. Erről van valami halvány emlékem. Hiányzó politikai állásfoglalás- Hogy látja, a rend helyreállítására a blokád kialakulásának kezdetén sem lett volna lehetőség?- A legelején, csütörtök este kellett volna egyfajta közös álláspontot kialakítani, hogy ne engedjük, hogy mindez kialakuljon. Itt sorozatmulasztás történt, mindenki részéről. A titkosszolgálatok részéről is, mert azt előre jelezni kellett volna, hogy a taxisok szervezkednek. Nem úgy működik ez az ország, hogy nem tudunk semmit. Sok mindent tudnak, pláne, ha egy ilyen tömeg, polgári engedetlenség készülődik. Nem kaptunk előzetesen semmilyen jelzést. A rendőrség információs hálózata sem működött. Olyan spontán módon és olyan gyorsan alakult ki, hogy én is „beragadtam” aznap este a Margit hídon: nem tudott kijönni értem a szolgálati kocsi, amivel szállítottak, hanem a II. kerületi rendőrkapitányság egyik kékfényes kocsija jött értem. Az utat eltorlaszolókat nem érdekelte, hogy kékfényes autó jön. Persze kiszálltam, és kértem őket, hogy engedjenek át, végül sikerült őket meggyőznöm, és félre húzódtak. A már jelenlévő újságírók is segítettek, hogy át tudjak jönni. Ekkor kellett volna azonnal intézkedni, de itt elbizonytalanodott a rendőrség. Éppen itt volt Magyarországon egy TIM CONSOL nevű svájci cég, amely a magyar rendőrség átvilágítását végezte. Sok nyugat-európai rendészeti szakember volt közöttük, akik aznap este keresték velünk a kapcsolatot, ők is tájékozódtak. Ok is azt tanácsolták, hogy nyugodtan viselkedjünk, nehogy fejest ugorjunk a mélyvízbe. Európában már voltak polgári engedetlenségek, és ők tudták, hogy ez türelemjáték, nincs szükség azonnali, drasztikus fellépésre. Valamikor éjfél felé hoztuk meg az első döntéseket. Berendeltük a rendőri állományt, riadóztattuk a készenléti rendőrséget, kiküldtük a bűnügyi apparátust a torlaszolok közé, hogy ismerjük a hangulatot, tudjuk, mire készülnek. A legnagyobb probléma a miniszterelnök úr betegsége volt, amelynek következtében nem tudtuk a konzultációt lefolytatni, amit ilyenkor 251
