Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)
Interjúk - „Senki nem volt hős”
TAXISBLOKÁD I. közlekedésigazgatás teljes egészében az én felügyeletem, irányításom alatt maradt.- A taxisblokád idején a konfliktus Barna Sándor és az országos rendőrfőkapitány között elég éles volt, amit aztán a sajtó eléggé hangsúlyozott is. Miből adódott ez, és volt-e a különböző megközelítésnek valamilyen politikai háttere?- A rendőrségen belül hierarchikus rend van. A budapesti rendőrfőkapitány az ORFK alárendeltségében működött, és működik most is. Az más kérdés, hogy mivel kezdetben elsősorban Budapestet érintette a taxisblokád, ezért a fővárosra kellett fókuszálni. A rendőrség elég bátortalanul kezelte az ügyet. Polgári engedetlenséget tapasztalt, amire nem volt felkészülve, annak ellenére, hogy 1989-90-ben több száz tüntetés volt a fővárosban, amelyeket a rendőrség kitűnően kezelt. Arra nagyon büszkék voltunk, hogy egyetlen gumibotütés nélkül sikerült a rendszerváltozást végigcsinálni, ezeket a hatalmas tömegrendezvényeket biztosítani, és a rendőrség megfelelő toleranciát tanúsított. A rendszerváltozást megelőző években a rendőrségnek ilyen tömegdemonstrációkat nem kellett kezelnie, csupán ünnepségeket kellett biztosítani, de azok a pártállamhoz kapcsolódó jói szervezett rendezvények voltak. Rendbontás, rendzavarás nem igazán fordult elő. A taxisblokád kapcsán a rendőrség rácsodálkozott arra, hogy mi mindent mernek az állampolgárok, az emberek csinálni, lezárják a közlekedést. De ahhoz, hogy intézkedhessünk, minősíteni kellett az esetet: milyen bűncselekményt valósítottak meg a taxisok, akik ebben a blokádban részt vettek. A rendőrségre vagy a politikára tartozik a kérdés? - ez okozott bizonytalanságot. Ha a történtek a Btk. alapján egyértelműen bűncselekménynek lettek volna minősíthetők, akkor a rendőrség azonnal reagált volna. De miután volt egyfajta bizonytalanság a kormány részéről is - amit fokozott Antall József úr betegsége -, vártuk a politikai állásfoglalást. Mondhatunk bármit ugyanis, a rendőrség a kormány irányítása alatt volt és van. Ez természetes. Mivel nem volt kormányzati és politikai állásfoglalás, a rendőri vezetés leginkább egyfajta alibi tevékenységet végzett. Mi tudtuk, hogy ennek súlyos következménye is lehet, hogy valahol, valamikor számon kérhetik rajtunk, hogy miért tűrjük el, hogy akadályoznak másokat a közlekedésben. De azt is tudtuk, hogy a rendőri beavatkozásnak is komoly kockázatai vannak. Ezért én azt mondtam Szabó Győzőnek, hogy minimum két-három változatot ki kell dolgozni arra, hogy a taxisblokádot hogyan lehet felszámolni. Tulajdonképpen arról volt szó, hogy legyenek alternatívák, hogy a rendőrség és a rendőri vezetés a 246
