Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)
Interjúk - „Nem volt tapasztalatunk”
TAXISBLOKAD I. Az SZDSZ sok szempontból rossz helyzetben volt. Szerintem politikatörténetben tanítandó példát adott arra, hogy valamit hogyan nem szabad csinálni. A párt egész történelme során a legnagyobb győzelmét aratta, az önkormányzati választásokon óriási támogatást kapott. Erre azt az estét, amikor a történelmi győzelmét ünnepelhette volna, azzal töltötte, hogy leváltotta a frakcióvezetőjét, és azt az üzenetet közvetítette kifelé, hogy belül teljes a káosz. Még a pártban, a frakcióban sem értették az emberek, hogy mi miért történik. Ez azért jól jelzi, hogy az a fajta tudatosság, hogy „fojtsuk meg Antallékat, ahol lehet”, nem volt benne a pártban, nem volt ilyen szándék. Csak növelte volna a káoszt, hogyha a taxisblokád idején egymásnak ellentmondó üzeneteket adtunk volna. Közben a köztársasági elnök is lépett a nyilatkozataival, amivel nyilvánvalóan az SZDSZ sem fordulhatott szembe. Végül így terelődött alapvetően a békés megoldás irányába az eseménysorozat. Mai perspektívából úgy ítélem meg, hogy minden olyan lépés, ami ahhoz vezetett, hogy nem torkollt erőszakba az egész, helyes és jó lépés volt. Voltak pontok, amikor nagyon közel álltunk ahhoz, hogy eldurvuljanak az események. Gondolok például arra, amikor az MDF-es tüntetők, akiket Lezsák Sándor szervezett, a Mérleg utca végében gyülekeztek. Ott azért voltak feszült pillanatok. A környék történelme és utána a magyar történelem is - ami aztán 2006-ban torkollott erőszakba - azt mutatta, hogy nem voltunk beoltva erőszak ellen. Maguknál a blokádoknál is nagyon feszült helyzetek keletkeztek. Én azt gondolom, hogy minden olyan lépés, nyilvánvalóan a köztársasági elnök lépése, amely az eszkalálódást korlátozta, illetőleg az SZDSZ fellépése, jót tett. Azt is gondolom, hogy akik akkor döntéshozatali pozícióban voltak a kormányoldalon, szintén nem voltak teljes mértékben birtokában annak a tudásnak, amivel ezt a kérdést jól el lehetett dönteni. Horváth Balázs soha apparátusban nem dolgozott, szervezetet nem irányított, három embert sem. Ügyvédnek lenni magányos, „utcai harcos” pálya. Még annyira sem volt felkészülve erre, mint a tanári kollektívából, a múzeumigazgatói székből érkező Antall József. Boross Péter, aki egy vállalatot igazgatott, sokkal inkább kompetens személy volt. Ha végignézzük az azóta eltelt történelmet, a Belügyminisztériumot két miniszter tudta sikeresen irányítani: Boross és Pintér Sándor. Mindenki más megvezethető, kívülálló, átverhető volt.- A blokádot követő közkegyelemről szóló döntés kapcsán hallgatólagosan létrejött az a megállapodás, hogy ez egy törvénytelen eseménysor volt. A törvényes rend fenntartása érdekében nyilvánvalóan ez volt a helyes. 212
