Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)
Interjúk - „Himnusz a hídon”
Lezsák Sándor Kezdd el a Himnuszt!” És ekkor valaki, ott mellettünk elkezdte. És énekeltük a Himnuszt... Mintha a Jóisten súgta volna meg. Talán az egyetlen helyes megoldás volt. Himnusz közben nem támadhat magyar a magyarra. A vasrudakat leengedték, és félrehúzódtak. Közben énekeltük a Himnuszt. A Himnusz után rákezdtünk a Kossuth-nótára... Úgyhogy végigénekeltük a hidat, aztán a rakpartot. Onnan jól lehetett látni, hogy a tömeg vége akkor fordult a Margit hídra, amikor mi már a híd másik végén lekanyarodtunk. Megérkeztünk a Lánchídhoz. Érdekes módon, ott már kormányellenes tüntetőket nem találtunk, simán a Spenót ház elé értünk. Közben azért többször megálltunk, hogy bevárjuk egymást. Várakozás közben beszéltem a tömeghez. Főleg azt, hogy nyugalom, mi vagyunk a nyugodt erő, rend lesz az országban. Nyilván sokan nem is hallhatták, csak azok, akik 30-40 méterre voltak. Nincs is olyan öblös hangom, de valahogy megnyugtató volt az, hogy láttak valakit, aki rendezi a sorokat. A Spenót ház előtt viszont ellentömeg várt már minket. Ez már durvábbnak látszott, mint az indulás előtti, úgyhogy a rendőrök a két tömeg közé sorfalat álltak. Közben jött a hír, hogy a tárgyaláson jó pozícióban vagyunk. Ez adott egy kis sikerélményt. Igen ám, de ettől bátrabbak lettek a mieink: Csengey Dénes, Gyarmati Dezső próbált beszélni, nyugtatóan hatni a mieinkre. Jött az egyik képviselő, ifjú Fekete Gyula, aki leszakadt a tömegről, és fölment az irodaházba, mondani nekik, hogy minden rendben van. Azzal jött vissza, hogy kormányülés van, és be kellene mennem a Parlamentbe. Kértem Csengeyt és Gyarmati Dezsőt, hogy tartsanak itt ki, amíg én bemegyek. De hogy megyek én oda? Megláttam egy rendőrautót, az Akadémia épületének szélén állt. Odamentem, kinyitottam az ajtót és arra kértem őket, hogy vigyenek be a Parlamentbe! „Foglaljon helyet, Lezsák úr!” Beültem hátra, miközben az egyik kiszállt az anyósülésről, és mellém ült. Abban a pillanatban, amikor a kocsi elindult, megszólalt a kihangosított rádiótelefonjuk: „Nem láttátok Lezsákot?” „Jézusom, én meg itt ülök!” - gondoltam, lehet, hogy csapdába kerültem...? „Itt ül a kocsiban” - felelte az egyik rendőr. „Viszitek, vagy hozzátok?” - kérdezi a hang. „O kérte, hogy vigyük be a Parlamentbe.” „Akkor minden rendben van.” „Ki volt ez?” - kérdeztem utána. „Pintér Sándor, Pest megye főkapitány-helyettese.” Innen ismerem Pintér Sándort. O aztán később elmondta, hogy azért figyeltek, mert tömeget nem egyszer vezettem, irányítottam, szerveztem, és úgy ítélték meg ezek ismeretében, hogy valamiféle garanciát jelentek. A rendőrautó bevitt a Parlament elé. Felmentem. Akkor volt vége a kormányülésnek, épp felálltak az 201
