Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)
Interjúk - „Himnusz a hídon”
Lezsák Sándor kép kezdett tisztulni bennem. Amit láttam a helikopterről, amit elmondtak a rendőri vezetők, amit tapasztaltam a motoros-rendőrrel megtett utam során, amit hallottam Krisztinától, Bíró Zoltántól, a barátaimtól telefonon, annak alapján meg kellett állapítanom, hogy itt egy nagyon jól szervezett, több napra berendezkedő, az egész országra kiterjedő eseményről van szó. És nem tudtuk, mi lesz, és milyen erőterek vannak mögötte. Közben folyamatosan jöttek a hírek, hogy Debrecenben benzinkutat akarnak fölrobbantani, Salgótarjánban, Tatabányán és más bányavárosokban munkás-tömegeket próbálnak ellenünk lázítani. Viszik a teát a tüntetőknek a barikádokhoz, vagyis a rokonszenv erősödik mellettük. Számomra valahogy az egész hihetetlennek tűnt. Nem lehet igaz, hogy egy benzináremelés lángra lobbant egy országot! Érzékelni akartam a hangulatot. Már késő este volt, 11 óra körül. Elhatároztam, hogy gyalog megyek haza édesanyámhoz, a körúton, a Dob utcáig. Az úton többen rám köszöntek. A hídon egyszer csak jobbról is, balról is megállítottak. Az egyik Sándornak szólított, a másik elnök urazott. Azt mondták, ne mászkáljak egyedül, ők elkísérnek, vigyáznak rám. A Berlin étterem táján voltunk ekkor. Bizalmatlan voltam, nem mondtam, hogy az édesanyámhoz készülök, hanem hogy csak lejöttem nézelődni, és megyek vissza a Bem térre. „Visszakísérünk!” Döntöttem: akkor nem megyek anyukához. És visszakísértek a székházig. Fölmentem a szobámba, fölhívtam édesanyámat, hogy nem tudok felmenni... „Hát fiam! Hogy itt is mi van! Vigyek neked vacsorát?” - kérdezte. Ott ültem egyedül, amíg be nem jött Levente fiam. Ott maradtunk mindketten éjszaka. Nem tudtam aludni. Amit láttam, amit felfogtam az egészből, az azt súgta, hogy ez egy nagy dráma. Hogy lehetne megérhetni, hogy ha itt most félresöprik azt, amit akartunk, akkor ez olyan erőket hoz hatalomra, ami végzetes, nagyon veszedelmes utat jelent? Nagyon féltettem az országot. Ösztönösen is, meg sok-sok ismeret birtokában egyaránt egy olyan puccs képe lebegett előttem, amelyik ha elsodor bennünket, akkor az az országra nézve végzetes lesz. Nagyon könnyű a médiahatalom birtokában átvinni az ország többségét egy esetleges gyors, idő előtti választással, pucs- csal egy olyan területre, ahonnan nagyon nehéz visszajönni. Elképesztő volt látni, amit a televízió mutatott. Tanult dramaturgiai eszközökkel, tömeglélektani módszerrel keltettek forradalmi romantikát. Nem tudtam aludni. Egész éjszaka az foglalkoztatott, hogy vajon mit lehetne tenni. Valamikor hajnali 5 óra tájban csörgött a telefon. A portás szólt, hogy Újpestről telefonáltak, egy nagyon kiabáló, háborgó asszony akar velem beszélni. Kérdezte, hogy kapcsolhatja-e? Mondtam, hogy persze, kapcsolja. 197
