Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)
Interjúk - „Himnusz a hídon”
TAXISBLOKÁD I. délután 4 órakor száll le a helikopter a futballpályán. Nem szóltam senkinek, csak a feleségemnek, hogy vigyen ki a futballpályára, mert jön értem egy helikopter. Életemben még nem ültem benne, csak filmekben láttam ilyet. Amikor megérkezett a gép, egy katonatiszt odajött hozzám - a rendfokozatát se tudtam -, és jelentette, hogy kicsoda, és „parancsoljak beszállni”. Szegény feleségemhez még néhányan a faluból csatlakoztak, jöttek, hogy mi ez: baleset, vagy mi történik? Elindultunk, és néztem lefelé. Láttam, hogy az országutakon hol vannak a blokádok, az útakadályok a kocsikkal. Fogalmam sem volt, hogy hova visznek, csak azt láttam, hogy egy laktanya fölött körözünk, majd leszállunk. Rendőrsorfal fogadott, és egy rendőrtiszt intett - olyan motorzaj volt, hogy hallani semmit nem lehetett -, és mutatta, merre menjek. A szúrós szemek miatt arra gondoltam: most talán letartóztatnak... Életemben nem voltam még ilyen helyzetben. Egyszer csak elém állt Vörösmarti Mihály ezredes: „jelentem, előálltunk”, hova kívánok menni, mert parancsba kapták, hogy vigyenek el oda, ahova menni akarok. Megkérdezték, hogy meg kívánom-e nézni indulás előtt, hogy milyen Budapest helyzete. Bekísértek egy nagy terembe, ahol egy hatalmas Budapest-térkép volt. Villogtak rajta a lámpák ott, ahol lezárták a közlekedést. Feltűnt, hogy nagyon okosan, tervszerűen volt megbénítva a főváros közlekedése. Megnéztem, majd azt kértem, vigyenek be az MDF Bem téri székházába. Mondták, hogy ez autóval nagyon nehéz lenne, de ha megfelel, egy motoros rendőrt javasolnak, mert az jobban át tud menni ezeken a záróvonalakon. És valóban, át is engedtek, semmi zavar nem volt.- Felismerték?- Fel. A nevemen szólítottak, bár nem voltam parlamenti képviselő. Semmi gyűlöletet nem éreztem, nem kötekedtek, nem állítottak meg, inkább mosolyogtak, tehát viszonylag könnyen ott voltam a Bem téren. Ez pénteken 5-6 óra körül lehetett, már kezdett sötétedni. A Bem téren egyetlen MDF-es vezető sem volt, Callmeyer Ferenc akkor ment el. O főpolgármester-jelöltünk volt egy ideig, és engem keresett bent, hogy mi történik. Telefonálgatni kezdtem, próbáltam tájékozódni. Kis idő múlva Bíró Zoltán, majd Dobos Krisztina jött be. Ok is elmondták, hogy mit tapasztaltak a városban, tanakodtunk, hogy mit tudunk tenni. Próbáltunk egy elnökségi ülést összehívni, de a vezetőség tagjai telefonon elérhetetlenek voltak. Nyilván kint voltak az utcán. Később Bíró Zoltán és Krisztina is hazament azzal, hogy másnap reggel bejönnek. Mondtam, hogy én is Pesten alszom, hazamegyek édesanyámhoz. Egyedül maradtam. Telefonálgattam, a barátaimat hívogattam. A 196
