Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)
Interjúk - „Felemelkedés és kijózanodás”
TAXISBLOKÁD I. poszton is. Nem sokkal ezután került át szóvivőnek a Miniszterelnökséghez - az én javaslatomra - Juhász Judit, a rendkívül megnyerő, tisztán látó, szépen, szabatosan beszélő rádióriporter, aki Surján László népjóléti miniszter szóvivője volt. Az ő belépése után épült ki egyre differenciáltabban a sajtóosztály munkája a Miniszterelnökségen. A nagy sajtótapasztalatú, jól kommunikáló Czakó Gábornak már a taxisblokádot megelőzően is egy sor kísérlete volt Hankissnál, Gombárnál is annak érdekében, hogy az állami televízió, rádió a rendszerváltozás kívánta különleges közszolgálati funkciót lássa el. A taxisblokádot ugyanis szeptember elejétől lejárató kampány előzte meg, amelyik azt mondta, hogy Antall egy új keresztény (értsd: horthysta) kurzus miniszterelnöke. Sértett értelmiségiek pedig, mintegy visszhangozva ezt, egy másik kampányt indítottak, amelyik azt sugallta, hogy a miniszterelnök nyilvános viselkedésére az úri gőg, az elzárkózás a jellemző. Közben gyakorlatilag nem mutatták be a kormány valódi arcát a médiában. Ennek célja nyilvánvaló volt: elidegeníteni a néptől a kormányt, feltüntetni mint egy szociális érzékenység nélküli formációt, miközben a kormány és a kormánytagok nem kapnak lehetőséget a rendszeres szereplésre. Czakó - a Tanácsadó Testületben ő volt ennek a gazdája - rendszeresen beszélt Hankissal, Gombárral. Tervezeteket írt. Azt találtuk ki - tanulván egy rendszerváltó dél-amerikai ország példájából -, hogy legyen a kormánynak egy törvénymagyarázó fél órája, mondjuk esténként, vagy legalább hetente. Ez nagyon fontos lett volna, hiszen a lakosságnak az lett volna az érdeke, hogy tudja, hogy azok a törvények, amiket megszavaznak, miről szólnak, mi ezeknek a következménye, ezek hogyan érintik őket. Nem kaptuk meg ezt a lehetőséget. Azt mondta Hankiss, hogy csak akkor tud állandó műsoridőt biztosítani a kormánynak, ha mindegyik párt kap ugyanannyi adásidőt, ami teljesen abszurd álláspont, mert a kormánynak egész más volt a szerepe egy parlamenti demokráciában, mint a pártoknak. A kormányzás felelős szakmai többletfeladat, amely megkívánná, hogy legyen kommunikáció a kormány és a nép között. És ez nem működött. Nem azért, mert nem akartuk. Egyszerűen Hankiss és Gombár abban a közegben, amibe bekerültek, nem tudták, vagy nem akarták markánsan képviselni azt a gondolatot, hogy ez nem pártpolitikai kérdés. Ezeket a dolgokat menet közben kellett a Tanácsadó Testület által koordináltan kigondolni, végigharcolni. És azért csak megalakult az Új Magyarország és a Heti Magyarország. Megcsináltuk aztán a Duna Televíziót is, amelyik pártokon felüli és tárgyilagos csatorna volt: Csoóri lett a tulajdonos Hungária Televízió Alapítvány elnöke, én meg 182
