Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)
Interjúk - „Felemelkedés és kijózanodás”
Kodolányi Gyula semmifajta felháborodás nem fogadta. A dolgot felháborodás és feszültségek nélkül elfogadta a lakosság. Akkor persze már ott ült Kupa Mihály a pénzügyminiszteri székben, akit a sajtó szimpátiával kezelt, és ő is jól kezelte a sajtót. A sajtó szemében neki volt hitele. Reformkommunista háttere volt, és nyilván a kapcsolatai is megvoltak ahhoz, hogy intézkedéseit elfogadtassa.- Az SZDSZ a kormányt már pénteken lemondásra szólította fel. Ez a reakciójuk mennyire volt váratlan?- Abban a pillanatban, nem sokkal a választási győzelem után, amikor világossá tettük, hogy nem vagyunk hajlandóak velük nagykoalícióra lépni, gyakorlatilag ellenséggé váltunk a szemükben, többé nem ellenfelek voltunk. Ezután már nem lehetett meglepődni semmin. Azon sem, hogy a sajtót olyan mértékben hangolták ellenünk, amennyire csak lehet, hiszen ehhez megvoltak a kapcsolataik. Hogy vezető SZDSZ-es politikusok úgy hordták a teát a barikádokra, és úgy tettek, mintha az nagy patrióta, demokrata cselekedet volna.- Reálisabb céljuk lehetett egy nagykoalíció kikényszerítése?- A nagykoalíció kikényszerítése lehetett volna egy olyan cél, amit lélektanilag el lehetett volna érni. Amikor a krízis idején a miniszterek beszámoltak a helyzetről a Fehér Házban a frakciónak, akkor állítólag Elek István, aki elsőnek szólalt fel, azt mondta, hogy a kormány azonnal mondjon le, és legyen nagykoalíció. Ezt azonban rendkívül ellenségesen fogadták a többiek. Antalinak egyébként esze ágában sem volt így cselekednie, és nem is érezte úgy, hogy erre szükség lesz. A kormány önbizalmában nem volt megroppanva sem előtte, sem alatta, sem utána. Az kiderült, hogy egyes minisztereket le kell váltani, máshová kell tenni. Kiderült, hogy a kormány hibákat követett el, ennek le kellett vonni a konzekvenciáit. Az azonban nem derült ki, hogy ez a kormány teljesen alkalmatlan, és hogy egy másik sokkal jobban tudná kezelni a dolgokat. Azt gondolom, hogy az ország népe addig valójában nem volt tisztában azzal, hogy a rendszerváltozás - minden jó szándék ellenére - micsoda megrázkódtatásokat fog hozni. Antall ezt hajtogatta a beszédeiben, csak erre nem figyeltek oda. Akkor még a választópolgárok jelentős része politikailag rendkívül tudatlan volt, hiszen harminc-negyven éven át ki voltak rekesztve a politikából. Nem tudták azt, hogy lépések milyen sorozatát kíván az intézményi rendszer átalakítása, új irányítása. Hogy egy kormány, ami rendkívül bonyolult törvényi és intézményi rendszert működtet, mennyi idő alatt tud bizonyos dolgokat előkészíteni és megvalósítani. A sajtó bedobta a 175
