Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)
Interjúk - „Felemelkedés és kijózanodás”
TAXISBLOKAD I. Kora délelőtt Horváth Balázs az MDF-frakcióvezető Kónya Imrével együtt felkereste a köztársasági elnököt - de nem tudta rávenni, hogy a konfliktuson felülemelkedve nyilatkozzon a médiában, és kérje a rend és a nyugalom helyreállítását. Ő egyértelműen a taxisoknak és az oldalukra állt politikusoknak ad igazat, újságolta nekünk a belügyminiszter a Testület irodájában. Újabb kísérletet tett - ezúttal már Szabad Györggyel, az országgyűlés elnökével, és velem, mint főtanácsadóval. Elmondta, hogy Lőrincz Kálmán altábornagy, a hadsereg főparancsnoka hajlandó volna darus kocsikat biztosítani arra a célra, hogy polgári személyzettel eltávolítsák az útból a blokádot képező járműveket, és egyéb technikai segítségre is a közellátás érdekében.- Hogyan zajlott le a találkozó? — Akkor még a köztársasági elnöki hivatal ott volt a parlamentben, a déli, I-es kapu fölött. Horváth Balázs, Szabad György és én akkor végigvonultunk a főemelet piros szőnyegein, el a képviselőház terme mellett, jó 120 métert. Úgy emlékszem, Kiss Gyuri is velünk tartott mint a miniszterelnök bizalmasa, s ez így már valóban tekintélyes delegáció volt, hozzáadva Szabad György rangjához az erkölcsi tekintélyét is. A Göncz irodájához kapcsolódó Munkácsy-terem szegletében ültünk le egy kis dohányzóasztalhoz. Az államfő feszülten fogadott, tekintete nyugtalanul ugrált. Három javaslatot terjesztettünk elé. Az egyik a reggeli javaslat megismétlése volt, de most már Szabad György tekintélyével erősítve: tegyen olyan nyilatkozatot, amelyik segít abban, hogy az indulatok nehogy kiéleződjenek, és hogy a kormánnyal való tárgyalással oldódjék meg a kérdés. A nyilatkozattételt Göncz megtagadta! Akkor viszont azt kérjük - mondtuk hogy mint a hadsereg fölött felügyelettel bíró közjogi személy, engedélyezze, hogy a hadsereg átadhasson darus kocsikat, amelyek civil személyzettel szétszedik a blokádokat. O ezt is megtagadta. Kivörösödött az arca, és kiabálva mondta, hogy én vagyok a hadsereg főparancsnoka, és nem tűröm, hogy bármely erőszakszervezet civil személyek ellen föllépjen. Erről persze egyáltalán nem volt szó. A dolog másik szépséghibája pedig az volt, hogy ő alkotmányosan csak akkor a hadsereg főparancsnoka, ha rendkívüli állapot van. De ilyen nem volt kihirdetve! Az alkotmányos jogkörét tehát túllépte, de ezt szó nélkül hagytuk. Harmadik javaslatunk az volt - ez talán Ferencz Csabától származott, és az ő emlékezete szerint ezt is említettem, utólagos beszámolóm szerint a Testületben -, hogy szükség esetén a hadsereg kapjon engedélyt pontonhíd építésére a Dunán a közellátás biztosítására. Az elnök ezt is megtagadta. így summázta álláspontját: „Ti hoztátok össze ezt a dolgot - oldjátok meg ti!” Indulatosan jöttünk 170
