Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)
Tanulmányok - Szekér Nóra: Rendkívüli Átmeneti állapot
TAX IS BLOKÁD I mint ahogy a mögött a gazdasági problémahalmaz mögött is ott van, amely a taxisblokádot kiváltó áremelést szükségessé tette. Ebből a problémahalmazból az áremelés közvetlen magyarázatául két tényező lett kiemelve: a lecsökkent készletek és az alulárazás a beszerzési árhoz képest. Hogyan juthattunk ilyen helyzetbe, hogy míg egy átlagos nyugat-európai ország 80-90 napra elegendő tartalékkal rendelkezik, nálunk a készletek így megcsappanhattak? A keleti blokk részeként a Szovjetuniónak való kiszolgáltatottságban éltünk, ez a kiszolgáltatottság a kőolajtartalék vonatkozásában azt jelentette, hogy az lehetőleg ne legyen 8-10 napnál többre elegendő. A beszerzési ár változása ugyancsak nem volt független a Szovjetuniótól, de itt már a válságokkal küzdő és az új helyzethez igazodó Szovjetunióval álltunk szemben. A piacgazdaság logikájának megfelelően a korábban forint alapú elszámolásról 1991-től dollárra kellett áttérni. Mindeközben a még forintért értékesített kőolaj nem nagyon érkezett meg Magyarországra, talán nem teljesen függetlenül attól a ténytől, hogy néhány hónap múlva a magyarországi szállítmányok jobb üzlettel kecsegtettek. A kiürülőben lévő tartalékokat az öbölválságból kifolyólag a szokásosnál is változékonyabb árakon, a világpiacról kellett beszerezni dollárért. Ez tehát azt jelentette, hogy a szovjet árakhoz igazított hatósági ár alacsonyabb volt, mint amennyibe az államnak került az üzemanyag beszerzése. A fizetésképtelenség határán táncoló állam képtelen volt az árkülönbözetet a költségvetésből pótolni. A hatósági árral kapcsolatban - amely ugyancsak a piacgazdaságra való áttérés átmenetiségének egyik eleme - fontos kitérőt kell tenni. 1990-ben az üzemanyag ára hatósági áras volt, tehát annak változásáról az állam döntött. Az árszabályozás jogi kereteit az 1987-es jogalkotási törvény szabályozta, és bár az érdekegyeztetés tekintetében a törvény nem volt egzakt módon kidolgozva, de a parlamenti pártokkal és az érdekképviseleti szervekkel a konzultáció csak abban az esetben lett volna egyértelműen törvényi előírás, ha a kormány az árba iktatott adószázalékon kívánt volna változtatni, de azon nem kívánt. Akkor is a hatályos törvények szerint járt el, amikor erről a társadalmat előzőleg nem tájékoztatta, ugyanis az árváltozást - a felvásárlást megelőzendő - a hivatalos bejelentésig hírzárlat védte. Az követett el tehát törvénysértést, aki a hivatalos bejelentés előtt erről nyilatkozott. A kormány a múlt rendszerből örökölt árképzés formai szabályait betartotta, a kommunikációban is a - múlt rendszerben fogant - formai előírásoknak megfelelően járt el. Ennek következtében az új, demokratikus kormány ezt a kényes, húsbavágó kérdést a múltat idéző, ultimátumszerű formában hozta 16
