Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)
Interjúk - „Felemelkedés és kijózanodás”
TAXISBLOKÁD I. lehet teljesíteni, különben ő lemond. Nem volt türelme a fantáziát és szívósságot kívánó kis lépések útjához. Rabár rendkívül ellentmondásos ember volt: spekulatív, emelkedett gondolkodású kereszténydemokrata értelmiségi, egy modellező közgazdász. Gyakorlati érzéke azonban nemigen volt, és ami ugyanilyen súlyos, nem volt hajlama a csapatmunkára, és megoldás-kereső gondolkodásába sem a többi minisztert, sem a miniszterelnököt nem avatta be. Antall nagyon szerette volna, hogy az 1956-os emigráns Lámfalussy Sándor, az Európai Központi Bank vezetője legyen a pénzügyminisztere, de nem lehetett szó arról, hogy ő ezt elvállalja. Lámfalussy ajánlotta Rabárt Antall figyelmébe, aki neki még Magyarországon iskolatársa volt, és a bizalmát élvezte. Rabár évekig Laxenburgban dolgozott, a rangos osztrák európai kutatóintézetben. Tény, hogy Hieronymi Ottó, Bőd Péter, Kádár Béla és Matolcsy György Antall Józseffel együtt azt képviselte, hogy a háború utáni német gazdasági újjászületésben kipróbált Erhard-i modellt, a szociális piacgazdaságot kell megvalósítani. Ez fokozatos áttéréssel, nagyobb szociális érzékenységgel jár együtt, és forrásbevonást kíván. Itt meg kell jegyezni, hogy szemben a sértett Bethlen István és mások beállításával, Antall jól értett a makrogazdasági kérdésekhez. Teljesen tisztában volt azzal, hogy milyen alternatívák állnak előttünk. A hosszú kitérőt nem véletlenül tettem. Véleményem szerint a döntő, 21 -ei kormányülésen az történt, hogy Rabár kenyértörésre akarta vinni a dolgot, erőltetve a magasabb benzinár-változatot Bőd Péter kisebb és kétlépcsős tervével szemben. Jussunk túl a dolgon egy nagy lépéssel, érvelt Rabár, és ez a többségnek tetszetősen hangzott. A taxisblokád kialakulása tehát a kormánymunka felől nézve Rabár Ferenc balul sikerült kísérletével kezdődött, s az egész történet egyik drámai főszereplője is végig ő maradt a szüntelen tárgyalásai során. Akkor sem csapatjátékosként viselkedett. Természetesen nem gondolom, hogy valójában ez az áremelés volt a taxisblokád oka - de a mértéke és a rossz kommunikációs kezelése alkalmas volt az érzelmek felfokozására. A történet további iróniája az, de Rabárra is különös fényt vet, hogy az egésznek a sajtó felőli és politikai kezelését az ipari minisztériumra, Bőd Péter tárcájára hárították át. Ráadásul nem is a miniszterre. Fogalmazhatok nyugodtan úgy, hogy az áremeléshez nem született kommunikációs stratégia, hiszen voltaképpen csak egy miniszter, mégpedig Rabár Ferenc tudta volna hitelesen megindokolni a lakosság előtt a nagy áremelést. Szó sem esett a pártfrakciók tájékoztatásáról. Nekem nagyon rossz érzésem volt az egész miatt, de nem szóltam, hiszen még csupán alkalmi meghívott voltam ott. A 166
