Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)
Interjúk - „Kezelhetetlen örvénylés”
egy drámai beszélgetésünkre, nem sokkal a blokád után, 1990. december végén, ahol számomra megrendítő módon derült ki, hogy rászakadt annak tudata, hogy az egész életét valójában illúziók között töltötte. Mert ő tulajdonképpen 10 éves korától tudatosan arra készült, hogy egyszer végre újra megszűnik Európa kettéosztottsága, helyreáll a dolgok természetes rendje, itt is Nyugat lesz keresztény értékekkel, és ez újabb, csodálatos felvirágzást hoz a magyarság számára. Most viszont meg kellett tapasztalnia ennek az ellenkezőjét. Nagyjából így tudnám leírni a korszakot, amelyben a taxisblokád lejátszódott.- Milyen volt a kormány helyzete? Hogyan emlékezik vissza az akkor zajló kormányülésekre?- Nagyon fontos rögzíteni, hogy amikor huszonöt évvel ezelőtti dolgokra emlékezünk, a mából igyekszünk megítélni egy múltbeli történést. Ez különösen fontos akkor, amikor egy olyan ember emlékezik, aki résztvevője volt ennek a múltnak. Ilyenkor egyszerre beszél ki belőle az a „valaki”, aki akkor volt, és az, aki a mából ítél, és többnyire elég reménytelenül összekeveredik egymással a két, csak analitikusan szétválasztható létréteg. Saját magam mából szemügyre vett akkori intellektuális és morális korlátáit még csak-csak be tudom kalkulálni, de másokról elég nehezemre esik ítélni, mert úgy érzem, ez mindig csak igazságtalan lehet. Legalábbis abban az értelemben, hogy óhatatlanul a mai értelmi és erkölcsi helyzetemből adódó ítéleteimet vetítem rá e szereplők akkori önmagára. Más ez a felelősség akkor, ha már nem él az illető, mint Antall József, Rabár Ferenc, Horváth Balázs, Für Lajos esetében, és más akkor, amikor még él, és idős emberként már a végső számvetésre készülve, szeretné önmagát hibátlannak látni a múltban is, mint mondjuk Boross Péter. Csak érdekességként teszem hozzá, hogy egyetlen szereplő van már csak, aki most is az egyik legmagasabb szintű alakítója a történéseknek, és ez Matolcsy György, és persze a perifériális látómezőben ott kavarognak az „ellenzékiek”: az MSZP, az SZDSZ és főként a Fidesz vezetői, például a mai miniszterelnök, Orbán Viktor is, aki egyébként - noha brutális és engesztelhetetlen kritikusa volt Antall József kormányának, de - a blokáddal kapcsolatban következetesen a kormány logikája mellett érvelt, és az alkotmányos rend azonnali helyreállítását sürgette. A miniszterem, Kádár Béla gyakran volt úton, ezért majdnem mindig én ültem a Parlamentben, mint politikai államtitkár, illetve én voltam jelen a kormányülések döntő többségén is. Az Antall-időszak kormányülései formálisan 10 órakor kezdődtek, és mindig estig tartottak, soha nem értek véget nyolcnál hamarabb. TAXISBLQKÁD I._________________________________________________ 140
