Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)
Interjúk - „Antall József jó döntést hozott”
Bod Péter Ákos úgynevezett Spenót épületben, egyszer csak kint elkezdett zúgni a tömeg. Legalább 20 ezer torok kiabált, az üvegen keresztül tisztán hallani lehetett: „Tarts ki, Ákos!” És azt is láttam, hogy az MSZOSZ-esek „sápadozni mél- tóztattak”. (Én igazán magamat Péternek hívom, az Ákost a publikációimban használtam megkülönböztetésként, de onnantól nem mondhattam, hogy Péter vagyok, úgyhogy utána az Ákost is fölvettem hivatalosan.) Addigra az embereknek kezdett leesni a tan túsz. Látták, hogy a tüntetők túllőttek a célon, hogy meg van bénítva az ország, hogy az ellenzék, miután elvesztette a választást, most bejelentkezett kormányzásra, kihasználni igyekezve a zavart. A politikai helyzet tehát átbillent. Ebben persze nem kis része volt annak is, hogy Antall József a műtété után kezdett fölépülni, aktivizálódni. Pénteken a betegágya mellől már ő is bekapcsolódott. Kaptam tőle instrukciókat telefonon, viselkedésit, tartalmit is. A viselkedési ilyen volt: „Jól csinálod, de vigyázz, túl kemény vagy.” A tartalmi az volt egy ponton, hogy ne legyen hatósági ár, hanem liberalizáljuk - gyorsan. Azaz menjünk előre. Ez az ő döntése volt, és ezzel lényegében megvolt a megoldás. Nagyon jó döntés volt, hiszen előbb-utóbb úgyis sort kerítettünk volna az árak liberalizálására.- Mennyire volt az érzékelhető, hogy nincs kormányfő, hogy „fejetlen” a kormány?- Horváth Balázs volt a hivatalos helyettes. Balázs nagyon kedves ember volt, akit mindenki kedvelt. Jellemző rá, ahogy csütörtök éjszaka engem felhívott, milyen szavakkal értékelte az eseményeket: „Jaj, hát látod Petyám, mit tettek ezek a pimaszok, ezek a franc taxisok...” Ő nem katonai, nem politikai, hanem emberi terminussal írta le a helyzetet. A tárgyalást tulajdonképpen nem miniszterelnökként, hanem mint egy tanárpótló diák vezette le. Látszott rajta, hogy nem volt katona. Én voltam. Tehát ha nekem egy beosztottam, egy Barna Sándor nevezetű rendőrtiszt megtagadja a parancsot, akkor nem kérdéses, hogy helyben felmentem. Adja le a belépőjét, a fegyverét, és menjen szépen haza. A munkaügyi bíróság majd neki fog igazat adni, fizetnek neki, de most be ne tegye a lábát a rendőrségbe, a belügyminisztériumba. Balázsból ez a fajta határozottság hiányzott. Mint jogász, jól látta a dolgokat, tudta, hogy van jogalapja a kormánynak a rend helyreállítására, de nem volt kellően határozott. Ám nem akarom az ő tevékenységét minősíteni. Nem az az emlék él bennem, hogy tőle kaptam volna az utasításokat. Sokkal inkább Antall József titkárai igazítottak el, Forrai István például, de egyszer-kétszer beszéltem a miniszterelnökkel is telefonon. A nyugodt hang a vonal végén lényeges volt. 129
