Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)
Interjúk - „Antall József jó döntést hozott”
Bod Péter Ákos a parlamenti padsorokban - azt gondolhatták, hogy ilyen arányban áll mögöttük az ország. A választások utáni első közvélemény-kutatás kimutatta, hogy az MDF-nek 15 százalékos a támogatottsága. Összeomlottak az embereink, pedig a teljes lakosságnak addig is körülbelül akkora hányada támogatta a pártot. Ezt csak azért hozom ide, mert adott volt egy koalíciós kormány, amiben ráadásul két párt igencsak igyekezett a maga külön szempontjait érvényesíteni. A kisgazdák eleve speciális helyzetben voltak: folyt a háború a régi kisgazdák meg a Torgyán József-féle kalandor, populista irányzat között. Nyilvánvaló, hogy voltak küldött emberek is közöttük. De ha ezt mind félre is teszem, és csak azt hozom ide, hogy mi van azokkal, akik vesztettek, azaz az MSZMP-ből kivált MSZP-vel és a Munkáspárttal: a Munkáspárt nem jutott be a Parlamentbe, mert nem érte el a 4 százalékot. Az MSZP pedig ellenzékbe került, kipottyant a hatalomból. Bár az infrastruktúrájuk, telefonhálózatuk, pártházaik, sajtójuk megvolt, a megyei lapokat ugyan kivitték vállalkozási keretbe, de ugyanaz maradt a főszerkesztő, az újságíró, megmaradt a formátum, az olvasótábor, és valószínűleg a világkép is. Országos napilapként ott volt a Népszabadság, a kormánnyal szemben nagyon kritikus Magyar Hírlap. A Magyar Nemzet még nem tudta eldönteni, hová húzzon, de az újságírók a körmüket próbálgatták - persze a kormányon. Mi azt gondoltuk, hogy minket megválasztott a nép, máskor majd mást választhat meg. Ez egy szolgálat, a szabad sajtó pedig polgári érték. A sajtó azonban, ami tele volt régi emberekkel, nem tudott felhőtlenül örülni, hogy jön egy új, szabadon választott kormány. Sokan érezhetően az ellenségeinkként definiálták magukat, és azt sugallták a médiában, hogy a magyar nép hibázott, rosszul választott. Jött a nyár a maga csalódásaival, és jött az őszi önkormányzati választás. Itt a kormányoldal lényegében megbukott. Természetesen ez jogilag nem érintette az országgyűlési képviselőket, a visszahívás intézménye sem létezett már, de ez azért fiaskó volt. Az SZDSZ azt gondolta, hogy ha minket lejárat, akkor ők fognak nyerni legközelebb. Nem így lett. Ezt egyébként Antall József tudta. Ő már a legelején is megmondta, az MSZP lesz az igazi ellenfél a következő választáson. Valójában ezért tett gesztusokat az SZDSZ-nek, de ezt az SZDSZ nem értette meg, és nem viszonozta. Minden lehetséges alkalommal a polgári kormánnyal szemben definiálta magát, és a Demokratikus Chartával 1991-ben lényegében eldöntötte, hogy az MSZP-t kihozza a politikai karanténból. Történelmi hiba volt az SZDSZ részéről, hogy meghosszabbította a posztkommunista struktúrák továbbélését. Végül szétzúzta saját magát. 127
