Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)
Interjúk - „Antall József jó döntést hozott”
szerepelt az ipari áremelés is. Erről nagyon keveset beszélnek, de tulajdonképpen nekem mint ipari miniszternek ez volt tartalmilag a fontosabb. A lakosság csak egy szelete a gazdaságnak, de az energiaszektor termelői árainak jelentős megemelése közvetve mindenkit érint, egész iparágak helyzetét befolyásolja. Az ipari áremelés elmaradása implicit szubvenció, azaz támogatás lett volna az energiaigényes és környezetszennyező iparágaknak. Miért kell az adófizetők pénzéből támogatni például a nehézve- gyészetet és egyéb energiaigényes tevékenységeket?! A pénzügyminiszter racionális érve velünk szemben az volt, hogy egyszeri nagy áremelés esetén nem kell hozzányúlni az árhoz januárban sem. Amit nem mondott, de nyilván gondolt: az emelés a lakosságra nézve többletkiadás, viszont bevételtöbblet az államra nézve. Talán kis puffert is lehet ebből képezni a költségvetésben. Végül Rabár Ferenc határozati javaslatát fogadták el, így megszületett a kormánydöntés. Eldöntöttük az áremelést azzal, hogy október 25-én, csütörtök éjféltől lép életbe.- Tehát Antall József úgy ment be a kórházba, hogy erről a kérdésről már döntöttek?- így van. Itt azonban szeretném még azt hangsúlyozni, hogy a hatósági árról szóló döntés az államigazgatásban embargós. Ez is fontos az események értékelése szempontjából, hiszen talán leggyakrabban azt hozták fel ellenünk, hogy a kormány hazudik. A hatósági ár változtatásáról azonban addig, amíg az életbe nem lép, nem beszélhet senki a nyilvánosság előtt. Az embargó fogalma létezik a sajtóban, az üzleti világban, de kormányzati munkában is: amíg az intézkedést életbe nem léptetik, addig arról nem lehet nyilatkozni. Ez pedig olyan ügy volt, amelyről sok százan tudtak. Én rögtön a kormánydöntés után tájékoztattam a stábomat, hogy a kormány az emelést eldöntötte, méghozzá nem az általunk javasolt B, hanem az A-terv szerint. Ők felhívták az Országos Kőolaj- és Gázipari Trösztöt (OKGT), hogy akkor a terv alapján meg kell kezdeni a szükséges intézkedéseket mind a termelői árak átállítására, mind a trösztön belüli üzemanyag-kiskereskedelemben, az ÁFOR-nál. Megemlítek egy melléktényezőt: az OKGT akkor még hivatalban levő vezérigazgatója korábban az MSZMP KB tagja volt, és sok vezető kötődött személyesen az előző rezsimhez, ők nem szimpatizáltak az új, demokratikus erőkkel. A nagy állami cégek szervezetének és felső vezetésének átalakításán már dolgoztunk, de csupán néhány hónap telt el addig a kormányváltás után. Bod Péter Ákos 119
