Kávássy János Előd: Nyugati szélben. Adalékok a magyar-amerikai kapcsolatok 1989-es történetéhez; gondolatok a kelet-európai és a magyar rendszerváltáshoz - RETÖRKI könyvek 11. (Lakitelek, 2015)
„És egyszer úgyis meg kell csinálni”
Nyugati szélben a rendszer értelmezésileg inkább tárgya, míg a rendszerváltozásban inkább alanya a váltás/változásnak; a rendszerváltoztatásban a rendszer logikailag ismét inkább tárgya a cselekvésnek, de a „-tat” toldalék miatt hangsúlyt kaphat a cselekvés áttételes, külső fél bevonásával történő végrehajt(tat)ása. Miközben a fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy az időbeni legrövidebb történést, illetve az abban való legaktívabb részvételt a rendszerváltás kifejezés tükrözi, már rögtön a szóösszetétel politikai, politikusi, ha úgy tetszik, politikumi használata problematikus. Két emblematikus példát említve (csak) itt: Antall József - finoman szólva is - elutasította a rendszerváltás kifejezést,253 Orbán Viktor ugyanakkor egyértelmű tudatossággal használja azt. A két kormányfő személyes politikai értelmezésétől és verbális ízlésétől függetlenül azt is figyelembe kell vennünk, hogy a „politikai nyelv nem egyszerűen tükrözi, hanem bizonyos vonatkozásban teremti a politikai valóságot”,254 mégpedig az orátor célja és szándéka szerint. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy, a rendszerváltás mint munkafogalom jóval korábban, az 1950-es években épp az Államvédelmi Hatóság saját, belső terminológiájában jelent meg, mint a népi demokratikus államrend (azaz a kommunista proletárdiktatúra) „erőszakos megváltoztatására irányuló törekvések pragmatikus definíciója”.255 A rendszerváltás tehát eredetileg a pártállam erőszakszerve által konstruált fogalom volt, mely jogi kodifikáció nélkül igyekezett az államhatalom szempontjából ellenséges tevékenységek egy körét leírni. A fogalom későbbi evolúcióját tekintve legalább ennyire lényeges, hogy azt - a jegyzőkönyvek tanúsága szerint - a hatalom és az 1989. március 22-ével megalakult, nyolc szervezetet tömörítő Ellenzéki Kerékasztal (EKA) tárgyalásain egyik fél sem használta, mint ahogy nem használták a rendszerváltozás és/vagy rendszerváltoztatás szavakat sem.256 Mivel az események saját jelen-horizontján még egyik fogalmat sem használták sem definitiven, sem - ha átfedésekkel is, de - közkeletűen, így ezen utólagos fogalmi felcímkézések mindegyikében a valóság részben kényszerűen konst- ruálódik - holott a történetírás legfontosabb kritériuma, hogy rekonstruálja, 253 Révész Béla, „Volt egyszer egy rendszerváltás”, Beszélő, 2006. december, http://be- szelo.c3.hu/cikkek/volt-egyszer-egy-rendszervaltas (Utolsó letöltés: 2015.07. 23.) 254 Szabó Márton, „A rendszerváltozás szemantikája”, Politikatudományi Szemle, 1993/4. 167-181. http://www.poltudszemle.hu/pdf/1993/1993_4/konyv.pdf (Utolsó letöltés: 2015.07.23.) 255 Révész, i.m. 256 Uo. 96
