Kávássy János Előd: Nyugati szélben. Adalékok a magyar-amerikai kapcsolatok 1989-es történetéhez; gondolatok a kelet-európai és a magyar rendszerváltáshoz - RETÖRKI könyvek 11. (Lakitelek, 2015)
A „hasznosíthatóságtól” a „magyar-magyar párbeszédig”
A „hasznosíthatóságtól” a „magyar-magyar párbeszédig” bizalmatlanság,249 mégis az általános bizalmatlansághoz és az ad hoc dialógushoz képest jelentős előrelépésnek tekinthető a bizalom és a folyamatos párbeszéd kialakítására való kölcsönös törekvés. Várkonyi szerint például, mind a Szűrös-delegáció összetételének (így például Kürti László református püspök személyének), mind az AMSZ (azon belül főképp Szász Zoltán) „teljes kiállásának” szerepe volt az amerikai magyar meghívások realizálásában.250 1989 mindezek tükrében, ha nem is hoz(hat)ott áttörést, de mindenképpen a fordulat éve volt az MNK és az amerikai magyarság kapcsolataiban. A globális, s így regionális bizonytalanságok mellett is (vagy épp azok ellenében) egyre inkább zárt horizont - kompromisszumos, de kiszámítható és békés változások, valamint átalakulás - felé mozduló (és mozdított) magyar belpolitikai események aktív módon hatottak az MNK külpolitikájára: átértékelődött az összmagyarsággal, benne az amerikai magyarokkal fenntartott hivatalos, állami szintű kapcsolat. A beinduló, interaktívan, s egyszersmind reaktívan működő dialógusban nemcsak a felmerülő, megtárgyalandó témák íródtak újra, de azok szellemi és fizikai tere is fokozatosan és folyamatosan bővült. Ezen új diskurzusban aztán maga a kapcsolat, annak minősége és hangneme is változáson ment át. Mindezek mélyén a hitelesség, illetve a kölcsönös bizalom kialakításának szükségessége jelentették a fő kihívást. Az 1989. év „kétmagyar” párbeszéde ugyanekkor az idő előrehaladtával egyre inkább paradoxonná vált: bár a két fél a múlt, a jelen s a jövő kérdéseit egyként tárgyalta, dialógusuk valójában a múltról szólt. A Magyar Népköztársaság napjai, a Magyar Szocialista Munkáspárttal mint a társadalom kizárólagos „vezető erejével” együtt meg voltak számlálva. A „magyar-magyar párbeszéd” hamarosan, 1990 tavaszától, az Antall József vezette, immár szabadon 249 Várkonyi már idézett, 1989. október 16-i, majd újabb, november 29-i, Horn Gyulához írt, a magas szintű magyar delegációk fogadását elemző összefoglalói szerint a magyar katolikus egyházat, s főként Paskai személyét többen bírálták, sőt, a Katolikus Magyarok Vasárnapja „a tiszteletlenséget súroló kritikai megjegyzéseket tett” - igaz Várkonyi szerint Paskai „higgadt, bölcs válaszaival” a nyilvános fórumokon erősítette saját pozícióját. A nagykövet szerint ugyanakkor nemcsak a Paskai-, de a Szűrös- és Pozsgay-lá- togatások kapcsán is sokan elhatárolódtak, mivel bojkottálni akarták a „kommunistákat, illetve bábjaikat”. MNLOL 4-19 004037. és 4-19 004485. 250 A sok évtizedes negatív viszonyulások és viszonyítások átalakulását jelezte az is, hogy 1989 őszére „a nagy szervezetek közül az AMSZ és az AMRE a párbeszéd és a megbékélés mellett áll ki, az AMOSZ egyenlőre nem, vagy ha igen, úgy fenntartásokkal nyilatkozik”. Uo. 93
