Kávássy János Előd: Nyugati szélben. Adalékok a magyar-amerikai kapcsolatok 1989-es történetéhez; gondolatok a kelet-európai és a magyar rendszerváltáshoz - RETÖRKI könyvek 11. (Lakitelek, 2015)
„Amerika mellettetek áll”
„Amerika mellettetek áll” dapesti bejelentéseit (ismét hangsúlyozva itt az adott történelmi pillanathoz, 1989 júliusához való viszonyítást), pontosabban azok gazdasági és pénzügyi volumenét tekintve, Washington részéről egyfajta konszenzusra épülő optimumnak, magyar és lengyel részről az elérhető minimumnak tekinthetjük.136 Jól jelzi ezt, hogy miközben amerikai részről a látogatást egyértelmű sikerként értékelték, addig Budapest (és Varsó) részéről a látogatás politikai sikere és presztízsértéke mellett a csalódottság is hangot kapott. A már idézett 1989. július 20-i magyar összefoglaló szerint Bush kelet-európai útját az adminisztráció részéről a NATO-csúcs (1989. május 29-30., Brüsszel) utáni újabb sikerként könyvelték el, kiemelve „a magyar tárgyalópartnerek közvetlenégét, tárgyilagosságát”, s hogy azután a párizsi G7-csúcson a „kompromisszumos megoldás ellenére [...] Lengyelország és Magyarország támogatása fő napirendi pontként szerepelt”.137 Ugyanitt az is olvasható, hogy ezzel „az USA a maga részéről megtette a politikailag tőle elvárható lépéseket”, illetve, hogy Washington „globális elkötelezettségei és anyagi helyzete miatt” majd nagyban támaszkodik európai szövetségeseire „a magyar és lengyel segítség konkrét formáinak kialakításában”, melyben a Bush-kormányzat „hangsúlyozni fogja az akciók közös, összehangolt azonosított „jobboldali erők”, fenti logikát követve, még az elnök varsói és budapesti ígérvényeit is túlzónak látták. MNLOL 4—13 002245/29. 136 Voltak azonban más hangok és eltérő vélemények is - olykor az adminisztrációhoz nagyon is közel. 1989. június 16-án egy a Christian Science Monitor-nak adott interjúban Zbigniew Brzezinski Bush - ekkor még jövőbeni - kelet-európai útja kapcsán a párizsi csúcson amerikai részről egy multilaterális konzorcium létrehozásának szükségességét vetette fel. Carter valaha oly befolyásos NSA-ja, korszakunkban Bush elnök és James Baker nem hivatalos tanácsadója, az akkor belátható jövőben gazdasági válságot jósolt mind Lengyelország, mind Magyarország esetében. Brzezinski arra hívta fel a figyelmet, hogy a megszorítások jelentős társadalmi elégedetlenséghez vezethetnek, veszélyeztetve a reformok végrehajtását. Brzezinski rámutatott, hogy miközben a Pénzügyminisztérium szerint a rövid távú segélyek csak pénzkidobást jelentenének egy feneketlen gödörbe, a gazdasági segítség nagyban hozzájárulhatna a térség stabilitásának megőrzéséhez. Nem egyszerűen a két ország belső életét, de az esetleges nem kívánatos szovjet reakciókat is tekintve, hiszen ezzel csökkenthették annak az esélyét, hogy a keleti blokkban megjelenő nyugtalanságot látva Gorbacsovot katonai akcióba kényszerítsék. Wayne, E. A., „US Ponders Multinational Aid Plan for Eastern Europe” („Az USA nemzetközi segélytervet fontolgat Kelet-Európának”): http://www.csmonitor.com/1989/0616/abrez. html (Utolsó letöltés: 2015.07. 20.) 137 MNLOL 4-13 002245/29. 57
