Kávássy János Előd: Nyugati szélben. Adalékok a magyar-amerikai kapcsolatok 1989-es történetéhez; gondolatok a kelet-európai és a magyar rendszerváltáshoz - RETÖRKI könyvek 11. (Lakitelek, 2015)
„Amerika mellettetek áll”
Nyugati szélben Palmer az események után alig pár nappal adott interjújából három dolog egyértelműsíthető: egyrészt, hogy a mostoha időjárás szülte, gesztus értékű szakítás a protokollal valóban elnöki spontaneitás volt; másrészt, hogy Bush által a Kossuth téren nyilvánosan elmondottak legfeljebb csak vázlatosan követték az eredeti beszéd fonalát; harmadrészt, hogy George Bush dedikáltan a magyar hallgatósághoz szóló üzenetét az 1989. július 12. délelőttjén a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen elmondott beszédében kell keresnünk. Ami a Mark Palmertől idézett sorokból itt nem derül ki, az maga a magyar parlament előtt elmondott beszéd tényének unikalitása. 1989 nyaráig több mint négy évtizeden át elképzelhetetlen volt, hogy egy nyugati vezető, legfőképpen az Amerikai Egyesült Államok elnöke Magyarországon nagy nyilvánosság - így a téren összegyűlt tömeg és a sajtó képviselői88 — előtt, a hatalom számára ellenőrizhetetlen és cenzúrázhatatlan módon beszédet mondjon.89 George Bush Kossuth téri beszédének megtörténte világosan jelezte (ha úgy tetszik, szimbolizálta) alig néhány év alatt mekkorát változott a világ, s vele együtt a magyar külpolitikai gondolkodás és belpolitikai élet. Az amerikai elnök látogatásának másik, korábban ismeretlen vonása az ellenzék, illetve az ellenzéki pártok prominenseinek bevonása a látogatás hivatalos programjába. Ahogy az elnöki látogatást előkészítő egyik, igen szokatlan hangvételű és csak szignóval („Sz. H.”) ellátott anyagban szerepel: „Hiszen nem is olyan régen a Budapestre látogató nyugati politikusok csak »titokban« és a magyar vezetés rosszallásától kísérve találkoztak az akkor még nem legális ellenzéki mozgalom képviselőivel”, s még ha igaz is, hogy „a magyar vendéglátók tudomásul vették azokat”, a hangsúly a rosszalláson, s nem mellékesen a megfigyelés tényén volt. Az, hogy az ellenzéki pártokból 88 Magyar részről előzetesen mintegy 100 amerikai, és összességében 1000 külföldi újságíró részvételével számoltak. MNLOL KÜM TŰK USA4-1 4949-23. 89 Jó példája ennek a Politikai Bizottság 1981. június 25-i ülését rögzítő jegyzőkönyv, melyben első napirendi pontként szerepelt a magyar-amerikai viszony várható alakulása. A téma előadója Horn Gyula volt, aki az MSZMP KB Külügyi Osztálya azon álláspontját ismertette, mely szerint az 1978-as - akkor még Cyrus Vance-nek szóló - meghívást fenntartva és megismételve kezdeményezzék az akkori új amerikai külügyminiszter, Alexander Haig magyarországi látogatását. A hosszúra nyílt vitát végül maga Kádár János döntötte el, félreérthetetlenül fogalmazva: „És az ilyennek, mi nem tudunk szájkosarat rakni a szájára, netán mondjuk elgyünne (sic!) ide Magyarországra, hát itt, hát ha mást nem, akkor a sajtó képviselőivel találkozna, és aztán itt kezdje nekünk szidni a Szovjetuniót. [...] Ugye nekünk erre itten nincsen szükségünk - szerintem.” MNL- OL-M-KS-288 f. 5/829 ő. e. 38
