Kávássy János Előd: Nyugati szélben. Adalékok a magyar-amerikai kapcsolatok 1989-es történetéhez; gondolatok a kelet-európai és a magyar rendszerváltáshoz - RETÖRKI könyvek 11. (Lakitelek, 2015)
„És egyszer úgyis meg kell csinálni”
Nyugati szélben képviseleti demokrácia sem valamely steril, vegytiszta környezetben, sokkal inkább politikai, társadalmi anomáliák közepette jött létre, annyi azonban bizonyos, hogy a klasszikus modem demokráciát a kapitalizmus szülte; ám Kelet-Európábán, így Magyarországon is, e demokratikus modell a kapitalizmussal együtt volt kénytelen megszületni (részben újjászületni). A „ki tárgyal kivel”, azaz a felhatalmazás és felhatalmazottság kérdése így különösen kiéleződött, s éles mind a mai napig, negyed évszázaddal a történtek után is. Választásokon való megmérettetés hiányában minden reprezentált, résztvevő felet alapvetően csak saját tagsága, illetve - nem kevéssé paradox módon - a többi résztvevő konszenzusa legitimált, ergo, a NEKA ellenzéki résztvevőit nem kevéssé a hatalom legitimálta felülről. További ellentmondás, hogy az uralkodó párt számszerűsíthető tagságát kivéve lehetetlen volt megmondani, hogy az egyes pártok milyen mérvű valódi tömegbázissal bírtak az adott történelmi szekvenciákban (az EKA megalakulásától a NEKA tárgyalásainak lezárásáig), s így mennyire voltak „felhatalmazottak” az ország jövőjét meghatározni. Érdemes azt is észben tartanuk, hogy bár 1989 közepére több mint 50 párt létezett Magyarországon (a választások idejére e szám 65-re gyarapodott), s az 1990. tavaszi országgyűlési választások első és második fordulójában mintegy 30 pártra adtak le szavazatokat,335 az MSZMP-vel tárgyaló EKA-ban ezeknek csak töredéke reprezentálódott.336 A legitimitás (és a legalitás) súlyos hiátusai ellenére a NEKA résztvevőinek - minden tárgyaló felet ideértve(!) - elévülhetetlen érdeme, hogy Magyarországon békés rendszerváltás történt, s hogy az úgynevezett „sarkalatos törvények” - az Alkotmány módosításáról, az Alkotmánybíróságról, a politikai pártok működéséről és gazdálkodásáról, az országgyűlési képviselők megválasztásáról, a BTK, illetve a büntetőeljárási törvények módosításáról - megszülettek. Ugyanakkor, e tárgyalásokhoz nagyban köthető a magyar rendszerváltás felemás, alapvetően inkább kompromisszumos, semmint 335 Érdekes és sokatmondó adalék, hogy az 1990-es országgyűlési választások második fordulójában hat olyan párt érte el vagy haladta meg az akkor 4%-os, a parlamenti bejutáshoz szükséges küszöböt, melyek mindegyike részt vett a kerékasztal-tárgyalásokon. 336 A NEKA tárgyalásaival párhuzamosan az MSZMP versus demokratikus ellenzék vertikális érdekérvényesítési, hatalmi versengés egyértelműen és véglegesen horizontális versenyfutássá vált, melyben a regnáló rendszer leváltásában érdekelt erők immár egyszersmind egymás riválisaiként is pozícionálódtak (sokszor épp annyira személyes, mint ideológiai okokból) - belátásuk, megértésük, szándékaik és céljaik szerint keresve vagy utasítva el kompromisszumot, egyezséget vagy szövetséget. 138
