Kávássy János Előd: Nyugati szélben. Adalékok a magyar-amerikai kapcsolatok 1989-es történetéhez; gondolatok a kelet-európai és a magyar rendszerváltáshoz - RETÖRKI könyvek 11. (Lakitelek, 2015)
„Amerika mellettetek áll”
Nyugati szélben só10 - melyek Nicolae Ceauşescu amerikai részről sokáig (tévesen) kényeztetett Romániáját szorították háttérbe" - meglátogatása tehát kontinuitást jelentett a megváltozott, s egyre inkább gyorsuló kelet-európai változások közepette is. Ami a korábbi évek amerikai differenciálási politikájának logikáján, evidenciáin és prioritásain túlmutat, az a már-már rendhagyó gyorsaság, ahogyan Bush elnök lengyelországi és magyarországi látogatására sor került. Egy, a legfelsőbb szinten zajló találkozó felvetése, egyeztetése, megszervezése, majd megvalósulása diplomáciailag a legidőigényesebb, s egyben legkényesebb feladatok közé tartozik. Példaként George Bush alelnöki, 1983. szeptemberi budapesti útját, illetve az 1988. júniusi Reagan-Grósz csúcsot említeném: előbbi lehetősége informálisan már 1982 áprilisában szóba került, majd hivatalosan Mark Palmer12 és kommunikálta) azután többen és több alkalommal megismételték, hol négyszemközti megbeszéléseken, hol nyilvános fórumokon. MNLOL KÜM TŰK USA 4-135 005368. Dr. Házi Vencel 1989. januári és májusi összefoglalói szerint az amerikai sajtó érdeklődése Magyarország iránt 1988 második felében, Grósz Károly amerikai látogatásának visszhangja lecsengésével jelentősen csökkent, ám 1989 első négy hónapjában az ismét fellendült: a nagykövetség által járatott sajtóorgánumokban mintegy 200 cikk foglalkozott Magyarországgal, hol önállóan, hol a kelet-európai térség változó részeként. Házi szerint a sajtóban megjelent írások volumen-növekedése az érdeklődés minden korábbihoz képest való nagyságrendi megugrását mutatta. MNLOL KÜM TŰK USA USA 4—8 00631 - 00631/1. 10 Lengyelország az amerikai külpolitikai gondolkodásban elfoglalt, 1945 utáni térségbeli súlyát mi sem mutatja jobban, mint a tény, hogy miközben a kiemelten, különutasként kezelt Romániába is csak egy amerikai elnök látogatott el (Richard Nixon, 1969 augusztusában), s egy budapesti látogatás ötlete is csak 1985-ben merült fel először, addig Varsó három elnököt is vendégül látott: Nixont 1972-ben, Gerald Fordot 1975-ben, Jimmy Cáriért 1977- ben. Az amerikai-lengyel viszonyban egyértelműen az 1981. decemberi Jaruzelski-puccs jelentette a (negatív) fordulópontot; ekkortól, 1986-ig, Lengyelország de facto amerikai szankciókkal szembesült, s fel sem merült a legfelsőbb szintű kapcsolatok ápolása. 11 Az 1980-as évek elejének és közepének bukaresti amerikai nagykövetei, így David B. Fundenburk és Roger Kirk egybecsengve bírálták mind a román belpolitikát, mind a State Departmentnek a Ceauşescu-rezsimmel kapcsolatos, elnéző és naiv prekoncepciókon alapuló politikai megközelítését. Ezen „abszurd diplomácia” ennek ellenére tartósnak bizonyult, s az amerikai-román kapcsolatokban végleges szakításra csak 1988 februárjában került sor, amikor is a román főtitkár Whiteheaddel tárgyalva - egy magyar összefoglaló szerint - immár „sarokba szorított ember módjára viselkedett”, „ellentmondást nem tűrő” hangnemben fogalmazott, áthágva „a szokásos nemzetközi diplomáciai normákat”. Kirk, Roger, Romania Versus the United States: Diplomacy of the Absurd 1985-1989, Georgetown University, New York, 1994. MNLOL 4—135 00955. 12 Az 1980-as évek, vagy inkább a XX. század legbefolyásosabb budapesti amerikai 12
