Kávássy János Előd: Nyugati szélben. Adalékok a magyar-amerikai kapcsolatok 1989-es történetéhez; gondolatok a kelet-európai és a magyar rendszerváltáshoz - RETÖRKI könyvek 11. (Lakitelek, 2015)
„És egyszer úgyis meg kell csinálni”
lejárta, visszajelentett a Politikai Bizottságnak, aminek én is tagja voltam, és hallottuk, hogy ilyen-olyan megjegyzések után a konzultáción résztvevők kilőtték Pozsgay Imrét, kilőtték Tatai Ilonkát, kilőtték Iványi Palit, és több konzultáción, mondta ő, felmerült a te neved. [...] Na, én nem ezt akarom itt fényezni, végén fej-fej mellett Nyers Rezsővel maradunk, és azon a bizonyos vasárnap délelőttön, amikor Grósz behívat bennünket a szobájába, Nyers Rezső jön ki a XVII-es kapun, én megyek be, és azt kérdezem tőle, hogy »Nyers Elvtárs, érdemes még mennem, nincs megállapodás?«, na azt mondja »Menjen csak, majd meghallja!«. S amikor a Grósz feltette nekem azt a bizonyos kérdést, akkor azt mondtam, hogy »Nézd, az én nevemet nem nagyon ismerik, a világban pláne nem, ugyan Németországban, Ausztriában, máshol már szereztem némi ismertségre szert, én szívesen átjövök zongorát cipelni, legyen a Nyers Rezső a miniszterelnök«, és érdekes, azt mondja. »Összebeszéltetek, a Nyers ugyanezt mondta, csak fordítva«.”317 Grósz Károly 1988. novemberi szovjet részre történő tájékoztatásából ennél részletesebb, árnyaltabb, s egyben személyesebb képet kapunk mind a kormányfői tisztségről való lemondásáról, mind Németh kinevezéséről. Alexander Jakovlev visszaemlékezése szerint: „Nyers jelölését erőteljesen ellenzi Kádár. Az a helyzet, hogy a parlament elnöke most pártonkívüli, és Kádár fél attól, hogy amennyiben egy szociáldemokrata beállítottságú ember válik a Minisztertanács elnökévé, úgy mindez összességében hamis képzetet szülhet a tényleges helyzetről. Az említett elvtársakon kívül van két önjelölt is. Ez Pozsgay és Szűrös. A nehézségek velük kapcsolatban nem politikai téren vannak. Attól félünk, hogy amikor a gazdaság válság előtti állapotban van, belőlük hiányozhat majd a kellő keménység, könyörtelenség, határozottság. A világ manapság kegyetlen, nem egyszerű a helyzet sem az országon belül, sem azon kívül, és szép szavakkal a problémákat nem lehet megoldani. Magam miért is mondok le e tisztségről? Mert a jelenlegi helyzet alakulásában a pártot, és annak belső állapotát tekintem a legkritikusabb elemnek. A párt szellemi tekintetben ma nem magabiztos, szervezetileg kezd gyengülni, határozatlanságot mutat a munkásmozgalomban. Úgy gondolom, hogy jó lenne, ha sikerülne nekünk 1990-ig lebonyolítani a választásokat. Az államfő két év múlva 76 éves lesz, és nekem azt ígérte, hogy lemond, már beszéltem erről „És egyszer úgyis meg kell csinálni.” 317 Németh Miklós visszaemlékezése A vasfüggöny története, egy idejétmúlt korszak lenyomata című könyv bemutatásának kapcsán elmondottakból idézve, Győr, 2013. szeptember 11. 127
