Kávássy János Előd: Nyugati szélben. Adalékok a magyar-amerikai kapcsolatok 1989-es történetéhez; gondolatok a kelet-európai és a magyar rendszerváltáshoz - RETÖRKI könyvek 11. (Lakitelek, 2015)
„És egyszer úgyis meg kell csinálni”
Nyugati szélben alapszervezet tagja a taggyűlésen tegye meg észrevételeit, és kifelé képviselje a párt politikáját. Ha valamelyik pártállásfoglalás valakinek nem tetszik, joga, sőt kötelessége a megfelelő pártfórumon kiállni a meggyőződése mellett, de kifelé csak az érvényes politikát és határozatot lehet képviselni. És ha valakinek az a véleménye, hogy a kormányunkat le kell váltani, vagy át kell alakítani, az itt mondja meg, és ne szimpóziumokon, a hallgató kérdéseitől csiklandozva.”300 A főtitkár üzenete meglehetősen világos volt: 1956 ellenforradalomként való értékelése a három évtizede fennálló rendszer fundamentuma; annak kívülről való megkérdőjelezése, támadása nyilvános vagy legális fórumokon megengedhetetlen; az 1986 második felére kialakult helyzetben a párt tagjai csakis befelé, a saját szintjükön kommunikálhatnak divergens véleményt, míg kifelé teljes egységet kell mutatni. Az MSZMP premierje szavainak fényében könnyebb értelmezni az írók közgyűlésén Kádár erős embereként fellépő KB-titkár, Berecz János és Köpeczi Béla művelődési miniszter olykor nyíltan rendreutasító arroganciáját,301 illetve a párthű mamelukok kórusát - még akkor is, ha mindez csak olaj volt a tűzre, egy nagyon is kényes és kiélezett helyzetben. Visszatekintve úgy tűnik, a Tiszatáj és az új választmány megválasztásának ügyében összecsapó - s ezen összecsapásra mindkét fél tudatosan készült302 - erők közül az írók rendelkeztek reálisabb valóságérzékkel. 300 Részletek Kádár János felszólalásából az MSZMP KB 1986. november 29-30-i kibővített ülésének jegyzőkönyve alapján. 288. f. 4/220-221. ő. e. 57-59. 301 Köpeczi Béla szavai magukért beszélnek: „A megnyilvánulások, amelyekről vita alakult ki egyes írók és a politika között, túllépték a szocialista demokráciát, a szocialista nyilvánosság és a felelős véleménynyilvánítás kereteit, s ez az oka annak, hogy ezek nem kerültek a hazai közvélemény színe elé. [...] Az írószövetség, sőt a választmány némely tagja olyan politikai nézeteket hirdet, amelyek ellenkeznek a Magyar Népköz- társaság törvényeivel. Elfogadták az írószövetség Alapszabályát, mégis megkérdőjelezik a szocializmus létjogosultságát. Egyesek szövetségi rendszerünket vonják kétségbe, az ’56-os események újraértékelését kívánják, ’56-ot forradalomnak értékelik. Pontosan ez a kapitalista rendszer vezetőinek álláspontja is: ebben a kérdésben nem juthatunk kompromisszumra.” A Beszélő összefoglalója az írószövetség 1986. novemberi közgyűlésének előzményeiről, lezajlásáról, és következményeiről, http://beszelo.c3.hu/cikkek/ kozgyulesen-es-kozgyules-utan (Utolsó letöltés: 2015.07. 23.) 302 1986. november 12-én 114 párttag és pártonkívüli író éles hangú levelet intézett a Központi Bizottsághoz és a kormányzathoz. A szöveget a közgyűlésen Kiss Gy. Csaba olvasta fel. Ebben a Tiszatáj-ügyön túl nyíltan kimondásra került, hogy: „Reméltük, hogy érvényesülni fog a szellemi értékek tisztelete és a demokratikus alapelvek tiszteletben tartása némelyek hatalmi gőgjével, indulatával és önkényével szemben. Csalódással kell 118