Kávássy János Előd: Nyugati szélben. Adalékok a magyar-amerikai kapcsolatok 1989-es történetéhez; gondolatok a kelet-európai és a magyar rendszerváltáshoz - RETÖRKI könyvek 11. (Lakitelek, 2015)
„És egyszer úgyis meg kell csinálni”
Nyugati szélben „második társadalom” „második nyilvánossága”, mely az 1980-as évtized elejétől igyekezett hangját hallatni,297 1985 után fokozottan alternatív „első nyilvánossággá” kívánt válni. Az amúgy is az állambiztonság figyelő tekintetétől kísérve megjelenő szegedi Tiszatáj 1986. júniusi számában Nagy Gáspár A fiú naplójából című verse első sorainak („... és a csillagos estben ott susog immár harminc/ évgyűrűjével a drága júdásfa”) metaforájával bibliai értelemben vett árulónak nevezte Kádárt. Kádár személyének szimbólumként való támadásánál aligha lehetett volna egyértelműbben magát a fennálló rendszert tagadni. Az év folyamán azután egyre dagadó Tiszatáj-ügy, mely az 1980-as évek legsúlyosabb kultúrpolitikai represszióját indította el (a lapot majd háromnegyed éves szilenciumra, szerkesztőit pedig pártfegyelmivel távozásra kényszerítették), cezúrát jelentett a korábbiakhoz képest: az írószövetség 1986. november 29-30-i közgyűlésén - tehát egy legális intézmény legális fórumán298 - az 297 Müller Rolf felsorolását citálva itt: „Ha csak a jelentősebbekre utalunk, akkor is szinte minden évre jutott egy-egy újabb „ügy”: Csoóri Sándor Egy nomád értelmiségi című esszéje, amely nem jelenhetett meg a kecskeméti Forrás 1980/2. számában, a Tiszatáj 1981-es, úgynevezett lengyel száma, majd ugyanott a következő évben a román lan Láncránjan magyarellenes könyvére reagáló Köteles Pál tanulmánya, a Mozgó Világ főszerkesztőjének, Kulin Ferencnek a felmentése és a vele szolidaritást vállaló szerkesztőség lemondása. Ide sorolható Csoóri Duray Miklós Kutyaszorító című könyvéhez írott előszava és ennek okán szilenciuma 1983-ból, majd egy év múltán, 1984 októberében Nagy Gáspár: Öröknyár: elmúltam 9 éves című versének Nagy Imrét idéző, „NI” végződésű sorai a tatabányai Új Forrásban, ami után a költő az 1985. márciusi írószövetségi választmányi ülésen kénytelen volt megválni titkári tisztségétől. Ezek ugyan visszatekintve állnak össze botrányok sorozatává, de már a maguk idején is mind nagyobb port vertek fel az irodalmár értelmiség informális köreiben, illetve casus bellit teremtettek az írók és a kultúrpolitika hivatalai, hivatalnokai közötti és az írószövetségen belüli „ütközetek” számára. Müller Rolf, „A Tiszatáj-ügy állampárti dokumentációja, 1986”, Kortárs, 2001/július. http://home.hu.inter.net/kortars/0107/muller.htm (Utolsó letöltés: 2015.07.23.) 298 Ismét a Müller Rolf által megfogalmazottakat és közreadottakat idézve: „Az MSZMP KB Politikai Bizottsága határozatban [1986. július 1. - K. J. E.] hívta fel a figyelmet az »ellenzéki-ellenséges csoportok« befolyásának növekedésére, illetve a velük szemben követendő elvekre, módszerekre. A határozatot megalapozó jelentés megkülönböztette a »polgári radikális csoportként« definiált ellenzékiek szerveződését (repülő egyetem, SZETA) és egyre látványosabb megnyilvánulásait (illegális kiadványok, terjesztőhálózat), illetve a »nemzeti radikális irányzatot« mint laza írói csoportosulást, amely a legális intézményekben való térnyerésre összpontosított: »Nézeteik terjesztéséhez elsősorban a vidéki művelődési intézményeket, a vidéki irodalmi folyóiratok egy részét és a 116
