Kávássy János Előd: Nyugati szélben. Adalékok a magyar-amerikai kapcsolatok 1989-es történetéhez; gondolatok a kelet-európai és a magyar rendszerváltáshoz - RETÖRKI könyvek 11. (Lakitelek, 2015)
„És egyszer úgyis meg kell csinálni”
„És egyszer úgyis meg kell csinálni.” decemberben, Máltán még egyértelműen az NDK fennmaradásának és fenntartásának igényével lépett fel.282 Valójában a két német állam sorsa ekkor már rég Washington kezében volt: ahogy George Bush artikulált támogatása tette lehetővé, hogy Helmut Kohl kancellár tudatosan és propagandisztiku- san összekapcsolja Európa megosztottságának lezárását az NSZK és az NDK egyesítésének kérdésével, úgy csak az Amerikai Egyesült Államok elnöke lett volna képes megakadályozni a Wiedervereinigung-ot. Az 1945-ben Németországot megszálló két szuperhatalom és két középhatalom közül 1988 után csak az USA rendelkezett azon teljes körű eszköztárral, mellyel minden érintett felet képes lehetett befolyásolni. Talán adott pillanatban Gorbacsov és Thatcher - de akár Mitterand - érdekei és szándékai egybeestek, egy irányba mutattak, ám eszköztelenek voltak Washington töretlen támogatását élvező, a velük - és nem az USA-val - szemben gyorsulva önjáróvá váló Bonn-nal szemben. Bár az 1990. május 30. és június 3. között Washingtonban és Camp Margaret Thatcherrel szemben utolsó külügyminisztere, Douglas Hurd - és a Foreign Office más tisztviselőivel és diplomatáival - úgy vélte, hogy a német újraegyesítés (főként a berlini fal átszakadása után) logikus és elkerülhetetlen történelmi folyamat. Hurd maga hónapokig győzködte erről a brit miniszterelnököt, sokáig nem túl sok sikerrel. Margaret Thatcher végül 1990. február 6-án a brit parlament alsóházában beszélt először a német újraegyesítés „lehetőségéről”. Néhány nappal később, február 12-én arról is szólt, hogy a német egyesülésre csak „széles körű egyeztetést” követően kerülhet sor, s hogy „Németországban minden változást azon kötelezettséggel összhangban kell végrehajtani, melyre mi mindannyian kötelezettséget vállaltunk” - ez utóbbival Németország NATO-tagságára utalt, mely innentől London egyik fő iniciatívája volt a kérdésben. A brit álláspont megváltozása akkor vált egyértelművé, amikor február 22-én, a két német állam újraegyesülésének alsóházi vitájában maga Douglas Hurd fejezte ki örömét, hogy a „fájdalmas megosztottság évei a végükhöz közelednek”, s hogy az egyesülés „inkább hamarabb, mint később” várható. A Gillian Staerck és Michael D. Kandiah szerkesztette Anglo-German Relations and German Reunification ICBH Witness Seminar Programme alapján. Institute of Contemporary British History, 2003. http://www.kcl.ac.uk/sspp/departments/icbh/witness/PDFfiles/GermanReunification. pdf (Utolsó letöltés: 2015. 07. 23.) 282 „Az NDK kérdésében erősen különböző, de nem végletesen ellentétes nézetek szembesültek: Gorbacsov szerint a két német állam még nem egyesíthető, Bush szerint számolni kell a németek erős érzelmeivel, de a gyors megoldást nem szabad erőltetni.” Nyers Rezső visszaemlékezése a máltai csúcsot követő, 1989. december 4-i szovjet tájékoztatásról. http://archivum.magyarhirlap.hu/mire-kepes-egy-szabadsagszereto-nep (Utolsó letöltés: 2015.07. 23.) 107
