Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Jeles napok, jeltelen ünnepek a diktatúrában. Pillanatképek a kommunista emlékezetpolitika valóságából - RETÖRKI könyvek 10. (Lakitelek, 2015)

2. Diktatúra és nemzet

Az aktuális politikai hatalom jól látható legitimációs jeleinek ilyen típusú megkérdőjelezése 1956 októberében érte el a csúcspontját. Nem véletlen, hogy szinte nincs olyan ’56-os dokumentumfilm vagy kiállítás, amely ne használná a budapesti Sztálin-szobor megsemmisítésének egyes stációt megörökítő vizuális emlékanyagokat a szabadság légkörében tömegessé váló „emlékhelytelenítések” illusztrációjaként.

Jóval kevésbé ismeretes, hogy 1956 előtt is volt példa az emlékhelyek elpusztítására vagy legalábbis annak kísérletére (igaz, nem minden esetben ünnepnaphoz igazítva). 1946 elején egy fiatal társaság a rákosligeti, fából készült szovjet emlékművet vette célba: elvágták a rögzítő kábeleket, remélve, hogy a szél feldönti az emlékművet, sőt az ÁVO információi szerint 1948-ra már a felrobbantására készültek. A nyomozás lezárultával a húszas éveik elején járó társaságból négy személyt statáriális bíróság elé állítottak, és tízévi fegyházra ítéltek, illetve rajtuk kívül többeket internáltak.12

Jeles napok, jeltelen ünnepek

A robbanás nyomai a móri szovjet emlékmű talapzatán (ÁBTL 3.1.9. V-77669)

12 ÁBTL 3.1.9. V-77326. (Fábián Nándor és társai). Uo. V-77734. (Klárái Vilmos és társai). Uo. V-77392 (Schuller Lajos és társai).

84