Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Jeles napok, jeltelen ünnepek a diktatúrában. Pillanatképek a kommunista emlékezetpolitika valóságából - RETÖRKI könyvek 10. (Lakitelek, 2015)
2. Diktatúra és nemzet
35 ezer fős militarizált állománnyal és hasonló számú besúgóval büszkélkedhetett.3 A fél évtized ugyanakkor elég volt arra is, hogy elévülhetetlen érdemeket szerezzen a kommunista párt egyeduralmának megteremtésében és megtartásában, amelynek lényegi eleme a társadalom kollektív megfélemlítése volt. Annak érzékeltetésére, hogy mit is jelenthetett a rendszerbiztosító tevékenység a jeles nap okán, ugorjunk egyet a kommunista ünnepkörben. Müller Rolf: Ünnepel az ÁVH Aki nem vonult, figyelt Az erőszakszervezetek nemcsak együtt ünnepeltek díszalakulataik felvonultatásával vagy éppen közös díszőrségek állításával (1950 után - ahol ez megvalósítható volt - mindhárom fegyveres testület képviseltette magát a koszorúzásokon), de az adott esemény háttérmunkálatai során is összedolgoztak. Voltak tehát soraikban nem kevesen, akik a munka ünnepét munkával ünnepelték. 1950. május 1-jére készülődve a vidéki rendőrfőkapitányok „szigorúan titkos jelzéssel, dupla borítékban, expressz ajánlva” kapták meg a belügyminisztériumi ukázt az ünnepi rend fenntartására vonatkozóan. A feladatlistában mindent megelőzött a biztosítási teendők egyeztetése a helyi párt- és államvédelmi szervekkel, és csak ezután következhettek az operatív intézkedések. Ezek közül is az első a rendkívüli megfigyelő szolgálat bevezetése volt. Az ünnepség előtt már egy héttel ellenőrzés alá vonták a „reakció” kedvelt találkozási, tartózkodási helyeit, különösképpen a kocsmákat és a vendéglőket, a szervezettel titkos munkakapcsolatban álló információs hálózat tagjai is fokozott igénybevételre számíthattak. A rendőrség preventív jelleggel figyelmeztetésben részesíthette az „osztályellenség” tagjait, sőt „kirívó esetekben” akár erélyesebben is felléphettek velük szemben, vagyis a volt internáltak, rendőri felügyeletesek (refesek) egy időre „szigorúbb” ellenőrzés alá vagy őrizetbe kerülhettek. Az ünnepség előtti naptól megerősítették a fontosabb épületek, mint a pártházak vagy a posták, továbbá a szovjet emlékművek biztosítását. Utóbbiakat még napokig díszőrök 3 A politikai rendőrség szervezettörténeti kérdéseiről bővebben Müller Rolf: Politikai rendőrség a Rákosi-korszakban. Budapest, 2012, Jaffa Kiadó, 9-70. 79
