Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Jeles napok, jeltelen ünnepek a diktatúrában. Pillanatképek a kommunista emlékezetpolitika valóságából - RETÖRKI könyvek 10. (Lakitelek, 2015)
1. Diktatúra és hit
Baranyi Tamás Péter: Keresztény ünnepek egy ateista korszakban Baranyi Tamás Péter KERESZTÉNY ÜNNEPEK EGY ATEISTA KORSZAKBAN Előadásomban arra szeretnék kitérni, hogy fontos szerepet játszottak-e a keresztény ünnepek a kommunizmus ateista korszakában, hogy túl a karácsony deszakralizálásán, mi volt a pártállami berendezkedés célja az ünnepekkel, elérték-e a céljukat, és volt-e olyan következmény, amire nem számítottak, mégis elérték. Az előadás címében ugyan keresztény ünnepeket írok, de elsősorban a karácsonyra koncentrálok. A mai nap folyamán hallottuk az ünnepek politikai, egyháztörténeti, kultúrtörténeti dimenzióit. Én elsősorban azt szeretném bemutatni, hogy a kommunista hatalom nem csak a szentségtörés kedvéért próbálta meg a karácsonyt fenyőünneppel helyettesíteni. Mint „hivatalból” ateista hatalom, át akarta alakítani a társadalmat az állítólagos marxista-racionális felfogás szerint. Úgy gondolták, a vallás mint anakronizmus el fog tűnni néhány nemzedék múlva. Ezért próbálták meg a legfontosabb emlékeztetőt, a karácsonyt is eltüntetni. Ezt két egymásnak ellentmondó politikával próbálták elérni: egyszerre támadták és próbálták jelentékteleníteni. A karácsony viszont újra és újra megmutatatta saját jelentőségét, az egyetlen társadalmi réteg pedig, amelyik nem számolt vele, maga a kommunista párt volt. A kommunizmus prófétája, Marx úgy nyilatkozott: „A vallási nyomorúság a valóságos nyomorúság kifejezése, s egyszersmind tiltakozás a valóságos nyomorúság ellen. A vallás a szorongatott teremtmény sóhaja, egy szívtelen világ lelke, mint ahogyan szellemtelen állapotok szelleme. A vallás a nép ópiuma.”1 Engels ennél sokkal színesebben írja le, hogy mit gondolt ő és a korai szocialista körök, akik Manchesterben egy használaton kívüli templomban gyűltek össze, és a templomi szertartásra emlékeztető rítusok között beszéltek. így ír: „A találkozók részben egyházi gyűlésekre emlékeztetnek; a galérián egy kórus zenekari kísérettel szociális himnuszokat 1 1 John Fulton: Tapasztalat, eligenedés és a vallás antropológiai feltétele. In: Szakrális kommunikáció. Szerk.: Korpics Márta — P. Szilczl Dóra. Budapest, 2007, Typotex, 82. 53
