Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Jeles napok, jeltelen ünnepek a diktatúrában. Pillanatképek a kommunista emlékezetpolitika valóságából - RETÖRKI könyvek 10. (Lakitelek, 2015)
1. Diktatúra és hit
Jeles napok, jeltelen ünnepek Majd következtek a karácsonyok a büntetés-végrehajtás börtöneiben... ...ahol az embertelen körülmények fokozásával és az emberi kapcsolatok beszűkítésével már elkezdték végleg kiszorítani a reményt és az ünneplés lehetőségét a rabok életéből. Ezt a légkört az alábbi szemelvények mutatják be: „1949 karácsonyán a Katpol-on voltam, a Zalka Máté laktanyában. Arról semmi jót nem lehet mondani. Onnan tudtuk, hogy karácsony volt, hogy kiszámoltuk. Az kegyetlen, az borzasztó volt. Semmivel sem volt jobb, mint a többi nap, inkább még nagyobbat rúgtak belénk [...] Sokkal jobb volt már a következő, 1950-es karácsony. Az a Margit körúton ért engem. Az felüdülés volt, mert ott tudtuk, hogy karácsony van, az már az elítélések után volt. Tudtunk egy kis programot szervezni. Itt azért jó társaság volt együtt, zömében katonatisztek: Szepessy Artúr, Turányi Feri, Bartha Pista, egy jó társaság volt. Szóltak a harangok, és áhítattal, csendben állt mindenki, és hallgatta a harangok hangját. 1951 karácsonyán már a váci börtönben voltam. Akkor a karácsonyt a rabkórházban töltöttem. Ott volt akkor a Kriszten Ferenc hatvani rendházfőnök, Zakar András, Jaczkó Pál, Rácz Jenő, Friedrich István is. Az megint egy felemelő dolog volt, és kivételes társaság. 1952-1953 karácsonyát a Gyűjtőben töltöttem. Ott tudtuk, hogy karácsony van, annál is inkább, mert oda is behallatszottak a harangok. A zárkában 4-en vagy 5-en voltunk, és bensőségesen megemlékeztünk az ünnepekről. 1953 karácsonya azért volt nagyon emlékezetes, mert karácsony előtt újra írhattunk levelet haza, és kérhettünk csomagot is. Karácsonykor pedig édesanyám és édesapám beszélőre jöhetett hozzám. Három év óta újra láthattam őket, és beszélhettem velük. Elég rendesen hagytak minket beszélni. A következő két karácsonyt pedig a csolnoki rabtáborban töltöttem. Csolnokról már lehetett levelezni”5 - emlékezett vissza sok-sok börtönben és munkatáborban töltött karácsonyára Petrusz Tibor. Más helyen pedig így folytatta: „1952 karácsonyán történt, hogy amikor a felvarrt kartonokat visszahozták a Kisfogházból, az egyik őr odajött hozzánk, és halkan, hogy senki ne hallja, odasúgta: »Azt az alsó ládát nézzék meg különösen, hátha 5 Interjú Petrusz Tiborral. Készítette Bank Barbara, 2012. május-június. 42