Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Jeles napok, jeltelen ünnepek a diktatúrában. Pillanatképek a kommunista emlékezetpolitika valóságából - RETÖRKI könyvek 10. (Lakitelek, 2015)
1. Diktatúra és hit
Bank Barbara: Karácsony(ok) ünneplése... Bank Barbara KARÁCSONY(OK) ÜNNEPLÉSE A KÜLÖNBÖZŐ FOGVA TARTÁSI HELYEKEN SZEMELVÉNYEK, 1945-1956 Szándékom az, hogy írásomban bemutassam azokat a karácsonyi „történeteket”, melyeket 1945 után éltek át azok, akik hadifogságban vagy börtönben voltak, majd a karácsonyok megünneplése, illetve az ünnep megtiltásának kérdése hogyan alakult át az 1950-es években, és bővült az internáltak, zárt táborba deportáltak emlékeivel. A karácsony hivatalos és rövid meghatározása így található meg a lexikonokban: a karácsony keresztény ünnep, amelyen Jézus Krisztus születésére emlékeznek. Minden év december 25-én tartják világszerte, bár nem ezt a dátumot tekintik Jézus születésének. Feltehetőleg azért esett erre a napra a választás, mert egyes keresztény szerzők szerint Jézus szenvedése, azaz a húsvét, illetve fogantatása az év azonos napján, március 25-én történt. Egy másik magyarázat szerint azért, mert ekkor van a téli napforduló a Föld északi féltekéjén. A karácsony az advent után, az ünnepi időszak középpontjában áll. A kereszténység ettől a naptól számítja a karácsony hetét, amely összesen tizenkét napból áll. Annak ellenére, hogy a karácsony az egyik legfontosabb, tradicionális keresztény ünnep, sok nem keresztény ember ünnepli világszerte a szeretet és a remény megszületésének ünnepeként. Magyarországon, az akkori börtönviszonyokat, illetve az internáló-, kitelepítő- és zárt táborokat megvizsgálva azt a bizonyosságot kapjuk, hogy az erőszakszervezetet, az Államvédelmi Hatóságot, a fogva tartókat 1949-től egyáltalán nem érdekelték az ünnepnapok, sőt ezeken a napokon még erőszakosabban és durvábban viselkedtek a fogvatartottakkal. Bár az őrök köreiben is akadtak kivételek, nekik azonban humánusabb megnyilvánulásaikat titokban kellett tartaniuk, mert féltek az ilyen cselekedetekkel járó szankcióktól, s egymásban sem bíztak meg. 39
