Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Jeles napok, jeltelen ünnepek a diktatúrában. Pillanatképek a kommunista emlékezetpolitika valóságából - RETÖRKI könyvek 10. (Lakitelek, 2015)
1. Diktatúra és hit
Jeles napok, jeltelen ünnepek háború közötti népi mozgalom szellemi gyökereit jelentő triász másik két tagja, Ady Endre és Móricz Zsigmond mellett Fülep Lajos és akkor még a kolozsvári teológia fiatal professzoraként Ravasz László is hozzászólt, Szabó, a protestáns a magyar protestantizmus szemére vetette, hogy minden akciója negatív, „csakazértistetf ’ a katolicizmus ellen, tartalmatlan általánosságokon kívül nincs mondanivalója, a jelen kérdéseire válaszképtelen, vezetői pedig a „katolicizmussal és konzervativizmussal fals szövetséget kötve politikai és társadalmi téren lejáratták a protestantizmust”. Szabó tehát a protestantizmus legégetőbb problémáját pozitív, haladó történelmi funkciójának elvesztésében látta, mely diagnózisa szerint együtt járt a két életerős, konkurens szellemi irányzat, a katolicizmus és a szocializmus közötti felőrlődéssel.9 Összegző tételmondata, mely szerint a protestantizmusnak nincs többé pozitív mondanivalója, ugyanakkor sok ponton összecsengett az egyházi élet formálissá válását, érzelmi-tartalmi kiüresedését ostorozó, egymással is élesen rivalizáló, Szabó által pedig sokat gúnyolt, kortárs, református egyházi, megújulási törekvésekkel. Szabó Dezső diagnózisa nagymértékben hasonlított az általa sokat bírált Ravasz Lászlóéhoz is, aki később püspökként szintén két nagy szellemi törekvéssel szemben határozza meg a református pozíciókat. Az egyik az ultramontán katolicizmus, a másik pedig az ún. elvilágiasító szellem, azaz a szekularizáció, amely - és itt egy nagyon alapvető felismerést fogalmazott meg a püspök: „a felvilágosodás eszmevilágából átcsapott a nacionalizmus eszmevilágába”.10 Ravasz helyzetértékeléseiben ennek megfelelően a keresztyénséget veszélyeztető szekuláris fenyegetettség kétirányú volt: az egyik a felvilágosodás vallásellenes hagyományait felélesztő, radikális, baloldali marxizmus, illetve bolsevizmus, a másik pedig - Ravasz érvrendszerében - a valláspótlékként, illetve politikai vallásként funkcionáló nacionalizmus, amely a náci új pogányságban öltött leginkább fenyegető formát. 9 „A protestantizmust a két szék közt pad alá esés szomorú válsága fenyegeti. És csakugyan igen hamar két élő és jövőre képes ellentétes szervezet pofozógépje lesz.” Szabó Dezső: A magyar protestantizmus problémája, I-III. Nyugat, 1913/14, 17. 10 Ravasz László: Koreszme és kijelentés. In: Ravasz László: Isten rostájában, III. Budapest, 1941, Franklin Publishing House, 195-211. 30
