Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Jeles napok, jeltelen ünnepek a diktatúrában. Pillanatképek a kommunista emlékezetpolitika valóságából - RETÖRKI könyvek 10. (Lakitelek, 2015)

1. Diktatúra és hit

Jeles napok, jeltelen ünnepek

Ugyanez a leegyszerűsített történeti ellentétpár bukkan fel a sárospataki református kollégiumban 1948 áprilisában elhangzott Rákosi-beszéd- ben, melynek időzítése nemcsak a centenáriumi évforduló miatt volt fontos, hanem mert egyben az iskolaállamosítás előkészítésének közvetlen nyitányaként is tekinthető. Az egyházi sajtótudósításokban ismertetett beszéd szerint 1867 óta a magyar kálvinizmus megszűnt progresszív tényezője lenni a magyar életnek. „Református egyházunknak - idézi Rákosi figyelmeztetését az Elet és Jövő tudósítója — újra a nagy népi mozgalmak szószólójává és jóakaratú munkálójává kell válnia.”2

Hogy a párt olvasatában milyen szerepet is jelentett a progresszív tényező, annak lényegre törő összefoglalóját - többek között - Erdei Ferenc főgondnoki beiktatási beszédében olvashatjuk, aki 1951-ben immár földművelésügyi miniszterként lett a tiszántúli egyházkerület világi vezetője.

„A mi református egyházunk a feudális nagybirtokos uralom és az uralkodói önkény ellen felszabadulásáért küzdő nép harcai között formálódott. Az egyházközségeket alapító prédikátorok a falvak dolgozó népét mozgósították a földbirtokos római katolikus egyház ellen... Szakadatlanul tovább folyt ez a harc több évszázadon keresztül az uralkodó ház nemzeti elnyomása, a világi és egyházi nagybirtokok fojtogatása ellen, és ebben a harcban a mi református egyházközségeink az állandó protestánsnak, a folyamatos szabadságharcnak, a szabadságért és a haladásért folytatott szüntelen küzdelemnek a fészkei voltak. Bocskai, Bethlen, Rákóczi szabadságmozgalmában mindig elöl jártak prédikátoraink, profesz- szoraink, kollégiumi diákjaink, és követték őket a református egyházközségek paraszti seregei. Ez a szabadságszellem lángolt fel újra 1848-ban.”3 A Rákosi- és Erdei-szövegek leegyszerűsített történeti kliséit a XX. századi magyar eszmetörténeti és historiográfiai kutatások jól ismerik. Egyfelől lecsupaszított, didaktikus összefoglalói annak a Révai József, Mód Aladár, később pedig Andics Erzsébet munkáiban kikristályosodott és az ötvenes évekre kanonizált történelemértelmezésnek, melyben a kommunista párt a protestáns hátterű nemzeti függetlenségi tradíciót igyekezett a

2 Sárospataki Református Lapok, 1948. április 15. Kosa László: Történelemértelmezés a 20. század derekán az evangélikus és református egyházban. In: Kosa László: Művelődés, egyház, társadalom. Budapest, 2011, Akadémiai Kiadó, 437.

3 Erdei Ferenc főgondnoki székfoglaló beszéde. Református Egyház, 1951. május 1. 4.

26