Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Jeles napok, jeltelen ünnepek a diktatúrában. Pillanatképek a kommunista emlékezetpolitika valóságából - RETÖRKI könyvek 10. (Lakitelek, 2015)

1. Diktatúra és hit

monstrálni, a lakosságra mindvégig látványosan rá lehetett erőltetni a pártelit akaratát, ráadásul - amennyire csak lehetett - megpróbálták az ünnepi részvétellel „korrumpálni” a lakosságot.

A szocialista ünnepek legfőbb szimbóluma a tribün volt, mely (a gumipitypang földek mellett) a magyarországi kommunizmus egyik leginkább jellemző manifesztációja, ahonnan eleinte a recsegő Révaik, a hőbörgő Ma- rosánok, majd a gerontokrácia szimbólumaként a megfáradtán integető Kádárék jelentek meg távolról, kis szürke figurákként, mégis hatalmuknál fogva nagyon is valóságosan.

A XX. századi mérhető és szakrális idő egyaránt múlik, a világ változik. Elég, ha felidézzük 1957. és 1987. május elseje képének, hangulatának és mondandójának gyökeres változását. Külön tanulmány tárgya lehetne az 1956-os forradalom és szabadságharc harmincadik évfordulójának hangulata 1986-ban és október 23-a 1989-ben. Míg korábban szigorú rendőri ellenőrzéseket és a gyülekezés tiltását foganatosította a hatalom, három évvel később, a rendszerváltozás egyik nyitányaként pedig már felhangzott a jelmondat a Kossuth téren: „Soha többé kommunizmust!”

Jeles napok, jeltelen ünnepek

24