Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Jeles napok, jeltelen ünnepek a diktatúrában. Pillanatképek a kommunista emlékezetpolitika valóságából - RETÖRKI könyvek 10. (Lakitelek, 2015)

1. Diktatúra és hit

volt: cinikus doktrínája és befolyásának ereje a mélyrétegekre nem mindig tudott hatni, de az élet látható, közösen érzékelhető szegmenseit teljesen le­fedte. A színek, a harsogó zaj és a vonulás mellett tehát a szocializmus tér­felhasználása, térberendezése az, ami elemi erejű lenyomatokat hagyott maga után - és nem csak az emlékekben. Az ember általában nem tartja, nem látja homogénnek a teret, hiszen ezen belül megkülönbözteti a szakrális, profán, társadalmi, gazdasági, privát és publikus teret. A tér különböző formái viszont nem különültek el túlságosan élesen egymástól, ezért van az, hogy a határ nem annyira éles, és hamar átminősülhetnek a terek, pl. profán térből válhat szakrális tér.9 A szocializálódás során az egyén belenevelődött a közösség térhasznála­tába, ami nem csak biztonságot nyújtott: egyben szerepet játszott az identitás kialakulásában.10 11 Például a népszokások térhasználata tükrözte a helyi tár­sadalom belső struktúráját, kapcsolatrendszerét és nem utolsósorban érték­rendjét is. A kommunista hatalom a nyilvános tér teljes birtokbavételével nemcsak legitimizálni szerette volna magát, hanem ez által igyekezett a magán­szférába is behatolni. (Pontosabban nem hagyott helyet, csak minimálisát a magánszférában.) A hivatalos ceremóniák olyan formákban zajlottak, ame­lyek kereteit minden addiginál jobban szabályozták és forgatókönyvsze­rűén rögzítettek. A totalitárius társadalmakban az emberek életét teljesen elárasztották az új ünnepi vagy éppen bürokratikus szertartások, melyek rendszeresek, szigorúak és kérlelhetetlenek voltak, a be nem tartásuk pedig büntetéssel járhatott.11 Az elsősorban egzisztenciális, munkahelyi presszióval járó fe­nyegetést az évek során a legtöbb ember kénytelen volt megszokni, és in­kább a rendszerrel való együttcselekvést választotta, az - akár csendes - el­utasítás helyett. Ez ugyanígy zajlott az iskolákban, az „úttörő”- és a KISZ­Jeles napok, jeltelen ünnepek 9 Pozsony Ferenc: Erdélyi népszokások. Kolozsvár, 2006, Kriza János Néprajzi Tár­saság, 109. Pozsony Ferenc: Egy gyimesvölgyi köszöntővers szövegelemzése. In: Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve, 1. Szerk.: Keszeg Vilmos. Kolozsvár, 1992, 109. 10 Pozsony 1992, 110. 11 Ernst Cassirer: A modern politikai mítoszok technikája. In: Zentai, 1997. Idézi Szikszai Rózsa-Katalin. 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom