Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Jeles napok, jeltelen ünnepek a diktatúrában. Pillanatképek a kommunista emlékezetpolitika valóságából - RETÖRKI könyvek 10. (Lakitelek, 2015)

3. Diktatúra és külvilág

Szörényi Attila: Amikor Rákosi Mátyás elnémította... hivatkozva, hogy Németországnak nem volt képviselete a konferencián, és a négy megszálló hatalom egyhangú állásfoglalását sem kérték ki a német frekvenciák újraosztásával kapcsolatban. Bár Washington bejelentette, hogy nem tekinti magára nézve kötelezőnek a Koppenhágai Egyezményt, a megállapodás 1950. március 15-én életbe lépett.15 Egy amerikai külügyminisztériumi feljegyzés tanúsága szerint az USA- nak szüksége volt a frekvenciákra „csapataink kiszolgálása, az Amerika Hangja és a [németországi] belső átnevelés feladatai miatt”, azonban a Koppenhága által biztosított frekvenciamennyiséget mindezen feladatok ellátására „teljesen alkalmatlannak” minősítették. A washingtoni illetékesek következtetése az volt, hogy „ki kell dolgoznunk egy alternatívát, különben kénytelenek leszünk engedély nélkül használni a frekvenciákat, amivel rá­diókáoszt idéznénk elő Európában”.16 A State Department és a németorszá­gi amerikai főbiztos hivatala válságtervet dolgozott ki a németországi ame­rikai műsorszórás folytatására. A terv főbb irányelvei közé tartozott a nyu­gat-európai adások védelme „amennyiben lehetséges”, a kelet-európai or­szágok frekvenciáinak használata oly mértékig, hogy az ne okozzon „súlyos vagy bénító interferenciát ezen országok határain belül”, valamint szintén irányelv lett „azon csatornák maximális használata, amelyeket országaik megfelelő adóberendezés hiányában nem tudnak teljesen kihasználni”.17 Bár Washingtonnak valóban sikerült elkerülni az európai „rádiókáoszt”, azonban a fenti eljárás és különösen az a tény, hogy a keleti blokk frekvenciáit csak meglehetősen korlátozott mértékig tartották tiszteletben, igen sok interfe­renciát okozott. 1950 nyarán Európában a „súlyosnak” vagy „nagyon sú­lyosnak” minősített interferenciás esetek 66%-a Németország amerikai meg­szállási övezetéből indult ki.18 15 Continuance of Operation of the „Voice of America” in Munich, 14 February 1950. FRUS, 1950, Volume IV: Central and Eastern Europe; The Soviet Union. Washington DC, 1980, GPO, 266; Kohler to Sulkin, 13 April 1950, NARA RG 59, Entry (Al) 3083, Vogeler Case folder #5; Nesbitt to McKisson, 22 May 1950, NARA RG 59, Entry (Al) 3083, Vogeler Case folder #6. 16 Perkins to Secretary, 24 January 1950, FRUS 1950. Volume III: Western Europe. Washington DC, 1977, GPO, 1612. 17 Continuance of Operation of the „Voice of America” in Munich, 14 February 1950. FRUS, 1950, Volume IV, 267. 18 Henrich-Franke 2011, 120. 149

Next

/
Oldalképek
Tartalom