Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Jeles napok, jeltelen ünnepek a diktatúrában. Pillanatképek a kommunista emlékezetpolitika valóságából - RETÖRKI könyvek 10. (Lakitelek, 2015)
2. Diktatúra és nemzet
Jeles napok, jeltelen ünnepek Sem a szimbólum értékét, sem pedig a szimbolikus jelentést nem szeretném vitatni. A konferencia témájához azonban a háttérben zajló politikai döntéshozatali mechanizmus bemutatásával csatlakozom. Ebben a megközelítésben viszont Nagy Imre újratemetését a párt szemszögéből „ügyként való kezelésként értelmezve”. A rendszer vezetése ezt az ügyet többnyire tudatosan a politikai berendezkedés korrekciójára igyekezett felhasználni. Véleményem szerint a többpártrendszerről, pontosabban annak a párt általi elfogadtatásáról volt szó, amely egyben a hatalom ellenzékének teremtett lehetőséget a politikai szerepvállalásra. Szekér Nóra kolléganőm a társadalmi-ideológiai felszíneket bemutató előadásával hasonló kontextusban nagyszerűen értelmezte a „nemzeti megbékélés” fogalmát, egyúttal megalapozta az ún. „nemzeti közmegegyezés” jelenségét, amelynek végül még kerekasztala is lett. Úgy gondolom, hogy Nagy Imre újratemetésének és a Nemzeti Kerékasztalnak jóval több köze van egymáshoz, mint gondolnánk, és ez, azt hiszem, főként a politikai-hatalmi körülmények alakulásából szűrhető le. Az előadás címének magyarázatához annyit tennék hozzá, hogy nyomatékkai használom az „átlényegülés” szót, mert ezt sokkal kifejezőbbnek találom az „átalakulásnál”, ami intézményrendszerbeli, szervezeti jelleget kölcsönöz. Szakmai körökben vita tárgyát képezi a fogalmi hármasság, tehát hogy rendszerváltoztatás, rendszerváltozás, rendszerváltás. Ezt a kérdést most nem tudom tisztázni, de jelezni szeretném, hogy nem egyszerű terminológiai kérdésről van szó. Én személy szerint, a politikai folyamatok végkimenetelét figyelembe véve, a hatalom átlényegülésének nevezem azt, ami történt. Nem pusztán a hatalomgyakorlás intézményrendszere alakult át, hanem az egész politikai rendszer jellege, lényege változott meg, és ezért az átlényegülést tartom a legjobb szónak arra, amit az 1990-re kifutó események jelentettek és eredményeztek. Törekedtem arra, hogy minél jobban leszűkítsem az újratemetés kapcsán a különböző politikai dimenziók és a politikatörténeti események szálait. Mindezt azért, mert rendkívül érdekes és kevéssé ismert az a jelenség, amit pártállami döntéshozatali mechanizmusnak nevezünk. Nagy Imre annyi és olyan sokféle kérdést vet fel - személye, ’56-os szerepvállalása, korábbi politikája, a pere, kivégzése, a vele kapcsolatos 88/89- es politikai-jogi rehabilitáció -, hogy végső soron szem elől téveszthetjük azokat a döntéshozatalban megmutatkozó és dokumentumok alapján feltérképezhető folyamatokat, amelyek a rendszerváltás lényegét érintik. 134
