Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Jeles napok, jeltelen ünnepek a diktatúrában. Pillanatképek a kommunista emlékezetpolitika valóságából - RETÖRKI könyvek 10. (Lakitelek, 2015)
2. Diktatúra és nemzet
gyedszázados évforduló ideológiai felelőse Aczél György volt. A tabu kereteiből kilépve ’56 kérdése, ha csak pár napra is, de megjelent a médiumokban, elsősorban a rádióban és az írott sajtóban. A 25. évforduló kapcsán - egy generáció felcseperedése után - került először a hivatalos nyilvánosság elé az a kérdés, hogy mi is történt 1956-ban. Aczél György, hogy erre a kérdésre a párt által előirányzott helyes választ megadja, nem azt az utat választotta, hogy történészek és ideológusok értékelésein keresztül határozza meg a történtek értelmezésének elfogadható irányait. A téma feldolgozása szinte kizárólag visszaemlékezésekre korlátozódott, ahol a megemlékezés-sorozat csúcspontját „Ez történt” címmel a. Népszabadságban megjelenő cikksorozat jelentette.15 A visszaemlékezések, bár szigorúan az ellen- forradalmi értelmezés keretei között mozogtak, és elsősorban „az ellen- forradalmi terror dühöngését” hangsúlyozták, áttörést jelentettek abból a szempontból, hogy már lehetett ’56-ra visszaemlékezni. A személyes emlékek természetesen egyoldalúak és koncepciózusak voltak, de „a nemzeti tragédia” alapján körvonalazódtak, így a társadalom minden rétege találhatott benne olyan hangulati elemet, amelyekben saját élményeit ismerte fel. 1986-ban, a 30. évforduló kapcsán került sor ismét arra, hogy a párt a saját maga által kreált tabuk kereteiből kilépve ’56 kérdését a nyilvánosság elé vitte. A megemlékezéseket már nem Aczél György, hanem Berecz János ideológiai iránymutatása alapján vezette le az MSZMP, de az irányelvek a 30. évforduló kapcsán sem változtak, ’56 kérdését továbbra is a nemzeti tragédia jegyében és visszaemlékezésekre építve elemezték. Az évforduló központi elemét a Velünk élő történelem című, interjúkra épülő dokumentumfilm jelentette. De míg 1981-ben már önmagában az a tény előrelépést jelentett, hogy ’56 kérdése, még ha erős ideológiai meghatározottságban is, de a nyilvánosság szinterein szóba kerülhetett, 1986-ra ugyanez a tematika már visszalépés volt. 1986-ban ugyanis már egyértelműen megkezdődött a kádári rendszer gyengülése és Gorbacsov színrelépésével a reformok irányába való elmozdulás is. Az ellenzéki csoportosulások körvonalai egyre határozottabban kezdtek kirajzolódni, ahol a hatalommal való szembenállás egyik legnyilvánvalóbb kifejeződése volt 1956 ellenforradalomként való értelmezésének elutasítása. Szekér Nóra: Az 1956-os forradalom újraértékelése... 15 Ez történt - Cikksorozat az 1956-os ellenforradalomról. Szerk.: Rényi Péter. Budapest, 1981, Népszabadság-Kossuth Kiadó. 123
