Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Jeles napok, jeltelen ünnepek a diktatúrában. Pillanatképek a kommunista emlékezetpolitika valóságából - RETÖRKI könyvek 10. (Lakitelek, 2015)
2. Diktatúra és nemzet
Jeles napok, jeltelen ünnepek a Kádár-rendszernek, amelyik azt az utat választotta, hogy 1956-ot leveri, kegyetlen módon megtorolja, majd e megtorlás után konszolidálja azt a sztálinista modellt, amellyel szemben maga a forradalom kirobbant. 1956 értelmezésének finomítása, módosítása - akár a népfelkelés irányába is - a kommunizmus keretei között elképzelhető volt anélkül, hogy az a kommunizmus alapvetéseit kérdőjelezte volna meg. (A Kádár-rendszerről ez már nem mondható el.) Jól bizonyítja ezt, hogy a kommunista párt 1956. október 23-a és december 5-e között - tehát szűk 3 hónap alatt - az események értékelésének számos variánsát felsorakoztatta.3 Közvetlenül október 23-át követően a párt úgy értékelte az eseményeket, hogy az ellenforradalmi lázadás volt, ahol jogos követelések megfogalmazódtak ugyan az utcai demonstrációkban, azonban ezekből a jogos követelésekből adódó indulatokat az ellenség kezdetektől fogva kihasználta és eltorzította, és alapvetően a megtévesztett elemek ellenforradalmi törekvései voltak a meghatározók. Az október 28-ai fordulat után a párt átértékelte ezt a nézőpontot, és nemzeti demokratikus fordulatnak nevezte az eseményeket. Az október 31 - én megalakult MSZMP „egyértelműen a forradalom platformjára helyezkedett”,4 a november 1-jén kiadott alapnyilatkozata már dicsőséges népfelkelésről beszél. Ez jelenti a párt hivatalos álláspontját november 4-éig. A szovjet intervenció a párt számára az események újabb átértékelését tette szükségessé. A november 4-én kiadott, a Kádár-kormány megalakulását bejelentő felhívásban újra megjelenik az ellenforradalmi jelző. A párt tehát visszatért legelső értékeléséhez, de azzal a hangsúlykülönbséggel, hogy ott még az irányadó tendenciák ellenforradalmiak voltak, amelyek mellett jelen voltak a jogos követelések, itt azonban a „kétszakaszos értékelés” értelmében a megmozdulások népfelkelésként indultak, ahol mind inkább teret nyertek az ellenforradalmi erők. A Kádár-kormány 1956. november 4-én kiadott felhívásában így fogalmaz: „A hazánkban október 23- án megindult tömegmozgalom, amelynek nemes célja a Rákosi és társai által elkövetett párt- és népellenes bűnök kijavítása, a nemzeti függetlenség és szuverenitás védelme volt, a Nagy Imre-kormány gyöngesége és a mozgalomba befurakodott ellenforradalmi elemek növekvő befolyása révén ve3 Ripp Zoltán: 1956 emlékezete és az MSZMP. In: Múltunk, 2002/1, 146-158. 4 Ripp, 2002, 148. 118
