Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Jeles napok, jeltelen ünnepek a diktatúrában. Pillanatképek a kommunista emlékezetpolitika valóságából - RETÖRKI könyvek 10. (Lakitelek, 2015)
2. Diktatúra és nemzet
Nagymihály Zoltán: Az emigráció „jeles” emlékei ugyanazok, akik voltunk. [...] A történelem nem fog számon tartani bennünket, mint sikeres bevándorlókat,74 hanem úgy fog emlékezni ránk, mint szerencsétlen, boldogtalan és bukott politikai emigránsokra.”75 Ketten ugyanarról - pillantás a rendszerváltás felől A negatív emigránsképtől elrugaszkodva lezárásképpen érdemes egy másfajta nézőpontról, egy másik dátum felől is szemlélni a leírt sorokat. Eddig 1956 volt az a pont, amelynek magaslatáról a különböző szövegeket vizsgáltuk. Most, nem elhagyva a forradalom és szabadságharc tematikáját, mégis egy másik időpontból, 1989/90-ből, a rendszerváltás eseménysorából tekintenék vissza az 1986-os évfordulós szám két közleményére. Remélhetőleg nemcsak az derül ki mindebből, hogy hogyan látta két ember - egy emigráns és egy otthon élő író - a magyarság helyzetét és aktuális sorskérdéseit, hanem az is, hogyan értékelte a forradalom után eltelt időszakot, és mit várt a jövendőtől két alapvetően eltérő élethelyzetből figyelő szerző. A sorok olvasása és összevetése során talán arra is ráébredhetünk, hogy hiába, a közös gondolatok túlnyúltak az országhatárokon, Münchenben és Budapesten ugyanazokat a problémákat emelték ki a magyarság jelenéből, és értékelésük is hasonlónak bizonyult. Borbándi Gyula és Csurka István ugyanazt a két témát látja a konszolidált rendszer Achilles-sarkának: a társadalmi betegségek elharapózását és a határon túli magyarság sorsára hagyását.76 Hiába idéztük tehát Borbándi ugyanezen elemzéséből imént a kádári 74 Jónás itt igazságtalan. Papp Lászlónak az Észak-Amerikai Magyar Diákszövetségről szóló írásaiból láthatjuk, valójában a magyar emigráció komoly szellemi és sportteljesítményekkel illeszkedett be az amerikai társadalomba. Ebből a szempontból tekintve a magyar bevándorlás - és nem emigráció - igazi sikertörténet. In: Papp László: Öt év Amerikában. Az Egyesült Államokban tanuló magyar diákság élete. 1961, 472-480; uő.: Ötvenhatos egyetemisták Amerikában. Amerikai magyar egyetemista mozgalom az 1956-os forradalom után. 1986, 345-356. 75 Jónás, 1986, 336-337. 76 A fent említett élethelyzet az írások kezelésében és következményeiben is elkülönült. Míg az emigráns Borbándi nyilvánvalóan szabadabban írhatott, Csurka Istvánt az európai és amerikai előadókörútjáról való visszatérése után szilenciummal sújtották részben előadásának tartalma, részben esszéinek Püski Sándor kiadója általi megjelentetése miatt. Borbándi Gyula (1919-2014): író, szerkesztő. Egyetemi évei alatt az Országos Széchenyi 111
